A történet a főszereplők II. világháborút követő gyerekkorától startol, jó zenékkel, ritka felvételekkel és olyan meglepő őszinteséggel, melynek a végére egy olyan különleges út élményével gazdagodhatunk, amit se egy rockzenekartól, se egy dokumentumfilmtől, pláne egy rockzenekarról szóló dokumentumfilmtől nem várnánk!

Az anamorfikus szélesvásznú képpel és Dolby Digital 5.1-es angol hanggal, valamint a magyar felirattal felvértezett anyagban nem csak a csapat tagjai jutnak szóhoz, de olyan kollégák is, mint Sting, Edge a U2-ból vagy Noel Gallagher az Oasisból. A legérdekesebbek mégis a zenekari sztorik: hogy született meg a banda neve, miért változtatták meg, aztán vissza?! Kiderül a dalszerző Pete Townshend gitártöréseinek eredete, az archív felvételek megcsillantják a dobos, Keith Moon, illetve a basszusgitáros, John Entwhistle zsenialitását, szóba kerül a drog, s megtudhatjuk, hogy az egységesnek tűnő zenekaron belül bizony cseppet sem volt összhang, sőt a visszaemlékezésekből egyértelműen lejön: sok mindenre ma is másképp emlékeznek…

A múlt verbális felidézései mellett zenei betétekből sincs hiány, más kérdés, hogy Roger Daltrey énekes kijelentésének valóságtartama, mely’ szerint gyakorlatilag más zenekaroktól nyúltak, valóban többször tetten érhető (pl.: A Quick One While He’s Away rajzklipje kifejezetten a Beatles Yellow Submarine-mozijára hajaz)! Aztán ott van a Tommy, a süketnéma, vak fiúról szóló rockopera, ami külső és belső átalakulásokat is magával hozott: a mikrofonbálvány, Rogerből egy sokkal magasabb szinten lévő énekes született, a darab pedig nem csupán különféle koncerttermekben és rockszínpadokon szólalt meg, hanem operaházakban is, többek közt a New York-i Metropolitanben!

A dalokhoz is járó magyar felirattal ellátott kétórás dokumentumfilm alapvetően a sikerekkel járó, illetve azokat követő nehézségekről szól, s bár érinti a Quadrophenia című fontos dolgozatot, meg szó esik a 2 Oscarra jelölt Tommy filmről, mégis inkább a 11 áldozatot követelő fellépés, valamint Keith Moon dobos és John Entwhistle halála és annak zenekaron kívül-belüli hatásairól megosztott személyes megszólalások maradnak meg a nézőben. No meg az egész rocktörténeti utazást lezáró My Generation kép- és hangmontázsa. Remek anyag, kár, hogy extra tekintetében nem kapunk semmit, pedig igazán mellékelhettek volna néhány klipet vagy koncertfelvételt…

Balajti Péter

2008. 07. 30.