A korábbi lemezeken tapasztalt szintetikus hangok kiírtódtak a dalokból, viszont ettől függetlenül nem kerültek előtérbe a torzított gitárok, inkább a basszus-ének dominál. A két gitár helyenként csak egynek tűnik, annyira háttérben muzsikálnak, és a zenei alapok ezáltal kevésbé telítettek, vagyis néha még hiányzik egy kis koszosság, de ez lehet csak ízlés kérdése.

Rita hangjával még a súlyosabb témák sem hatnak vérengző módon, és ez lehet egyeseknek fájó pont, de a Zanzibar kialakult és népszerű tónusát mégiscsak ő határozza meg. Minden tag részt vett az alkotói munkában, és ez egy igazán színes, érett lemezt eredményezett.

Végeredményben minden dalról elmondható, hogy egy-egy külön sláger, annak ellenére, hogy kicsit keményítettek a hangnemen. Ezt az irányt tartva biztosan nem lesz gond a zenekar jövőjével.

Gab

2008. 08. 03.