Azt leszögezném, hogy Paul Rodgers-nek semmi köze a Queen feelinghez. Ő egy jó énekes, aki tisztességesen helyt áll a korábbi Queen dalok eléneklésében, és a vadonatúj "the cosmos rocks" címet viselő anyagon is. Fazonja is rendben van, szimpatikus és nem akarja melldöngetve eljátszani, hogy Freddie-t követően ő majd rádob még pár lapáttal a megismételhetetlenre.

A lemeznek sem célja ez, inkább valamiféle örömzenélést hallhatunk, visszakanyarodva a rockzene 1980-as évekbeli gyökereihez.
Van néhány dal, amiben az erőteljes torokból éneklés jól áll Paulnak, azonban sok helyen motyogva áll a mikrofon elé, de azért lehet ezt is szeretni, csak szokatlan Queen dalok esetében. A Brian May és Roger Taylor által támogatott vokálok jók, és a "Say It's Not True"-ban hallhatunk tőlük egy-egy szólóénekes részt is.

A zene és a szövegek is a trio közös alkotása, és aki ismeri a Queen két tagjának korábbi szólómunkáit, annak leginkább ezek a lemezek ugrohatnak be a dalok hallatán. A hangszerelések is totálisan a 80-as éveket idézik, semmi modernebb próbálkozás. A nyitó, "Cosmos Rockin'" szintíszta rock and rolltól kezdve, a kissé klisés, balladisztikus "We Believe"-en át, a Taylor lemezeit idéző "C-lebrity"-ig.

Itt jön az elő, hogy miért szerepel a Queen név a lemezen, és miért nem csak a közreműködő tagok projektjeként jelentették meg? Az élők közül csupán John Deacon basszer hiányzik, és bizonyára áldását adta a név használatára. A másik két "srác" meg szereti annyira a reflektorfényt, valamint még mindig szeretnék a maximumot kihozni az általuk is létrehozott legendából, hogy ezt leginkább Queen néven tudják megtenni. Lehet fújolni ezért, de lehet örülni is annak, hogy még mindig itt vannak, zenélnek, sőt megnézhetjük őket akár élőben is 2008. október 28-án Budapesten.

Ami a borítót illeti... a mai másolgatós, letöltögetős világban szinte csak a körítés és csomagolás maradt meg vonzó tényezőként, hogy valaki megvásároljon egy eredeti kiadványt. Éppen ezért ismét gagyi megoldásnak tartom, hogy a kiadó piacra dobta a lemezt "light" verzióban is, vagyis egyetlen egy lapot tartalmazó borítóval, szövegkönyv nélkül, ami enyhén szólva is illúzió romboló egy Queen kiadvány esetében.

Ha egyszer John Deacon is visszatérne a csapatba, az biztosan még nagyobb izgalmat váltana ki a közönség körében, de erre sajnos kevés az esély, viszont addig sem kell búslakodnunk, sem lemez nélkül maradnunk. A "the cosmos rocks" szerencsére nem akar új koronát húzni a Queen fejére, sokkal inkább egy tehetséges zenészek alkotta jó rock lemez, ami nem csak nosztalgiázásra kiváló.

Gab

2008. 10. 04.