A régi rajongók általában már cikisnek tartják korábbi imádott sztárjukat és annak egykori zenéjét, a felnőtt előadó pályafutása pedig hidegen hagyja őket. Közben az érintettek az új tinédzsereket, a következő nemzedéket sem tudják maguk mellé állítani.

A karrierjét a ROCKonO.K. nevű formációban gyerekként kezdő, 1981-es születésű Krisz Rudi ugyan már elmúlt tizennyolc, amikor megjelentette első, Tűz című szólólemezét, de amolyan későn érő típusként mégis a tizenévesek szegődtek mellé, ők alkották rajongótábora szerves részét, pedig akkori zenéje sem az a tipikus, tiniket megszólító muzsika volt. Szóval így alakult. (Azért bizonyára nem véletlenül!) Az első három albuma kapcsán – többé-kevésbé – működött a stratégia. Az énekes a negyedik nagylemezén, a lehető legrosszabb időpontban, közvetlenül 2004 karácsonya előtt kiadott Nem leszek a játékod címűn – a korong már nem tudott beleszólni a karácsonyi zenepiac alakulásába, és a következő év elején, a holtidőszakban sem ért el jelentősebb eladási példányszámot – megpróbálkozott kitörni a „tinik fogságából” – sikertelenül –, rockosabbra vette a figurát. Azután el is tűnt. Olykor-olykor azért hírt adtak róla, alakuló nemzetközi pályafutásról beszéltek, cikkeztek. Az ötödik szólóalbumának megjelenésekor a szünetet az illetékesek ezzel, Rudi külföldi karrierjének beindításával és beindulásával magyarázták – utóbbi nyilván jókora túlzás. Arról számoltak be, hogy részt vett egy amerikai tehetségkutató műsorban, ahol a döntőig menetelt, meg Angliában és Indiában népszerűsítette a Play With Me Now című dalát, amelyet állítólag több brit kereskedelmi rádió is sugárzott. Bizonyára valóban volt valamiféle próbálkozás, de ekkora visszhangot nem érdemelt (persze ez reklám, függetlenül attól, fedi-e a valóságot), már csak azért sem, mert a szóban forgó felvételről a magyar honlapokon kívül máshol említést sem tesznek. A nemzetközi karrier tehát – azt hiszem – nem fenyeget, hősünknek továbbra is a magyar piacon kell érvényesülnie.

A helytállással nincs gond. Rudi pályafutásának legjobb nagylemezét készítette el Őrizd a lángot címmel. Megtalálta azt az utat, amelyen továbbmehet. A korongját vérpezsdítő dalokkal töltötte meg. Az irányvonal jól áll neki, hitelesen képviseli. Bár a latinos temperamentumú felvételek mindig népszerűek, Rudi ezekkel nagyobb eséllyel indult volna az új évezred legelején, amikor a stílus a sokadik virágkorát élte. A tizenegy szerzeményt felvonultató pörgő, tömör album ritmusát mindössze egy lassú dal töri meg, a hatodikként felcsendülő, az erdélyi Dancs Annamáriával előadott Ólomszárny című. Az utolsó felvétel, a Mondanám… is a lírai vonalat képviseli. Elsőként az Üss meg! címűhöz készült videoklip, Olaszországban, Velencében forgatták. A klipnek angol nyelvű változata is van – a felvétel angol verziója a Hit Me or Hate Me címet kapta. A dalok zenéjét Rudi, szövegét Hamza Zoltán írta, a zenei rendező az Ákos kísérőzenekarában megismert Szakos Krisztián volt.

Krisz Rudinak a helytállás tehát sikerült, rátalált arra az irányvonalra, amelyen – immár valóban felnőtt férfiként – továbbviheti a karrierjét. Az érvényesülés viszont nem rajta múlik, hanem a közönségen. A nagy kérdés: vannak-e új, a megváltozott zenéjére vevő potenciális rajongók? Egyelőre úgy néz ki, nem nagyon. Igaz, a külső tényezők sem megfelelőek: például az új zeneszámait a rádiók valamiért ignorálják, pedig ha valami, akkor ez ízig-vérig rádióbarát muzsika. (Vasárnap)

Puha József

2008. 10. 23.