Szerintem Kowalsky is így toborozta rajongótáborának jelentős részét. (A zenekar alapítói közül jó ideje már csak a frontember van jelen, és mellette folyamatos a jövés-menés, ezért az egyes szám.) Az út ugyan hosszabb ideig tartott, de most már az elitmezőnyben van, és (az együttes) rajongóinak száma fokozatosan emelkedik. Ami a stílust illeti: zenésztársaival egyre szélesedő skálán mozgó stíluselemekkel megtűzdelt laza rockzenét játszik. Annyira lazát, hogy az már inkább pop, s nem rock, ahogy ők mondják, zsivány pop.

El akartam kerülni, de nem tudom nem megemlíteni a Ganxsta Zolee és a Kartelt. A formáció az utóbbi két-három évben nem találja a helyét. Azért, mert Kowalskyék elfoglalták – bár a megállapításom csak részben fedi a valóságot. A két zenekar között külsőségekben nagy a hasonlóság, a zenei stílusuk is többé-kevésbé egy kalap alá vehető, a kivitelezés azonban jelentősen eltér egymástól. Kowalskyék zenéje igényesebb, ötletesebb, élvezetesebb, pozitívabb, slágeresebb, a szövegek mentesek a trágár szavaktól, lazán, nem erőltetetten tárják elénk mindazt, amihez Ganxstáék mindent lekáromkodnak az égről. Az együttesek névadóit is össze lehet hasonlítani, de az sem szerencsés. Kowalsky – akármilyen furcsa is – karizmatikusabb és sokoldalúbb, mint Ganxsta, amire bizonyíték, hogy amíg a Kartelt ismert zenészek alkotják, a Vegát a frontember többé-kevésbé egyedül viszi a hátán, és a stílusvilág a nagy jövés-menés ellenére változatlan, pontosabban folyamatosan fejlődik. Tény viszont, hogy az embernek akarva-akaratlanul beugrik a Kartel, miközben Kowalskyékat látja, hallgatja.

1999 őszén két, már befutott zenész: Kowalsky Balázs Gyula és Jávorszky Béla felvetette, hogy alapítsanak közös zenekart. A harmadik tag a groove-os alapokért felelős Juhász Rob volt. Az első nagylemezük, a szemtelenül laza Pimasz grimasz című 2003 októberében jelent meg. A második albumuk Vegasztár – Második pimaszság címmel 2005 áprilisában került a boltokba. A 2006 szeptemberében kiadott harmadik lemezen, a Forradalom RT. címűn Kowalskyék stílusa tovább poposodott, a korong – máig nem értem, miért ezt a megtévesztő címet adták neki – az előzőeknél is slágeresebb lett, még pozitívabb kicsengéssel. „Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, törekedjünk a boldogságra” – nagyjából ezt hirdeti. A dalokból sugárzik a „minden rendben van” életérzés. A rövid albumfelvezető után felcsendülő Ennyi csak című felvétel például arról szól, hogy a rossz dolgok véget érnek, új nap virrad, és minden rendben lesz. A lírával is megfűszerezett lemezre természetesen néhány zsiványkodós szerzemény is felkerült, tanácsokkal, bölcsességgel. A Kowalsky meg a Vega jól hallhatóan a kereskedelmi igények felé orientálódott – bizonyára tudatosan. Zenéje ordított a publicitásért, legalábbis a józan ész szerint. A rádiós felkarolás azonban elmaradt, az elsőként klipesített, a formáció pályafutásának legslágeresebb dala, a Nem minden szarka farka című is csak ritkán csendült fel. A zenészek – szerintem – ezt követően tudatosították, hogy a rádiók bevétele meddő próbálkozás, így az idén júniusban megjelent negyedik albumukat egy fokos visszalépés jellemzi. De csakis a slágeresség tekintetében.

Induljunk a végéről! A Szemenszedett igazság című nagylemez utolsó felvételében (trackjében), a mindössze harminchárom másodperces Hagyd magad! címűben Kowalsky arra kéri – vagyis inkább utasítja – a hallgatót, hogy induljon neki még egyszer az albumnak, elsőre ugyanis képtelenség az egészet felfogni. Elsőre valóban nem lehet befogadni ezt a tömör, több mint ötvenpercnyi, de sokkal hosszabbnak tűnő hanganyagot. Sőt még a sokszori hallgatás során is fedezhetünk fel érdekes zenei megoldásokat, sorok között megbúvó üzenetet, így – ahogy a frontember „javasolja” –, aki százhuszadjára hallgatta, szintén vágjon bele újra. Igen, talán még neki is érdemes.

„Sokféle stílus keveredik a lemezünkön. Ennek előfutára volt a hiphopos Ennyi csak, a latinos hangzású Herceg fehér lovon, vagy a népzenei elemeket tartalmazó Balul sül el című dalunk. A Szemenszedett igazság szerzeményei groove-os, akusztikus alapokra építkeznek, innentől kezdve bátran nyúltunk mindenhez, amihez csak kedvünk volt. Trombita, klarinét, furulya, szájharmonika és hegedű is hallható a felvételekben. Alapvetően populáris az anyag” – Kowalsky így jellemezte.

A harmadik album után trióként működő együttes a Szemenszedett igazság előtt megint öttagúra duzzadt. A frontember mellett Csanádi Krisztián és Zámbó Tamás gitárosok, Szórád Csaba basszusgitáros, valamint Vajda Péter dobos alkotja. Pontosabban, ha minden igaz, Zámbó Tamás azóta már távozott is. Az új zenészek érkezése a zenei alapkoncepción most sem változtatott: Kowalskyék az akusztikus hangzással, groove-os elemekkel operáló, könnyed, mégis igényes popzene közönségét vették célba. A zenei összkép sajátos, kategóriába nem sorolható. A popot rendkívül harmonikusan, ügyesen, ötletesen vegyítették az eltérő stíluselemekkel: a blues, dzsessz, hiphop és drum ’n’ bass elemeivel. A legfeltűnőbb újítás a hangszerek bővebb skálájának használata. A hangszerkavalkádnak köszönhetően – az előzőekkel összehasonlítva – még változatosabb a lemez, a dalok is ütősebbek, miközben mindvégig magukon viselik a tipikus vegás hangzást. A szövegvilág alapját az életről szőtt velős, világos, mégis mély gondolatok adják. Ezen a korongon is fontos szerep jut a hitnek – ami jól hallhatóan nagy szerepet játszik Kowalsky életében –, a népzenei motívumokkal kiegészült, lírai Új templom épül című felvételben jelenik meg leginkább. „Nem aranyból, nem földből, nem pénzért, nem kőből, valahol a szívemben majd új templom épül. Nem aranyból, nem kőből, nem erővel vagy ösztönből, valahogy a szívedben majd új templom épül…” – énekli.

A tizennégy trackes albumon tizenegy dal csendül fel három rövid rapátkötéssel kiegészítve. Az induló Szemenszedett igazság szájharmonikával spékelt. Az elsőként klipesített Jövünk mint a hunok népzenei, magyaros motívumokra, hegedűre épül, alapvetően mégis rockos hangvételű. A dzsesszes, fúvósokkal megpakolt Szentimentális bérgyilkos délszláv lakodalmas rezesbandát idéz. Két lírai: az Otthon, édes otthon (másodikként ehhez készült videoklip) valamint a Magasban és mélyben című szerzeményben közreműködik – az előbbiben énekesként, az utóbbiban rapperként – Pásztor Anna, a közelmúltban debütált Anna and the Barbies nevű zenekar frontasszonya, aki korábban énekelt a Balkan Fanatikkal is, a nagyközönség viszont leginkább az egykori Survivor című valóságshow szereplőjeként emlékezhet rá. A Nincs jobb, mint a legjobb! című felvételben a Billy Zone két énekese tűnik fel. Emeljük ki a rappes átkötéseket is: az ugyanarra a zenére és refrénre épülő, de eltérő szövegű Ne hagyd magad! 1. és Ne hagyd magad! 2. címűeket, valamint a harmadikat, a már említett Hagyd magad! címűt a lemez végéről.

„Olyan a kedved, amilyenre fested” – énekli Kowalsky a szájharmonikás Megáll az ész! című dalban. Ha egy mondatban kellene összegezni a korong üzenetét, ez lenne az. (Új Szó)

Puha József

2008. 11. 12.