Játékpacin lovagló széttárt lábú Pink, ódon keretben elgondolkodó Pink, vad tekintetű bombázó Pink, motoron száguldó Pink, és sexy ruhában pózoló Pink. Kicsit a lemez is ilyen lett. Humortól sem mentes, zenei stílusoktól pedig inkább hemzsegő albumnak nevezhető. A leglágyabb lírai számtól a vidám, pörgős punk-popon át egészen a rockos, keményebb dalokig minden megtalálható, sőt, ezek inkább keresztezik egymást, s egy meghatározó, Pinkes stílust alkotva adnak kicsit kusza, mégis egységet képező vonást a korongnak. Egy szó mint száz, egy nagyon kellemes, vidám lemezt kaptunk a hölgytől, aki méltán lehet büszke munkájának legfrissebb kézzel fogható gyümölcsére.

Olyan ez az album, mint egy ház, amelynek a szobái teljesen mások. Egyikben a legnagyobb káosz uralkodik, a másiknak rózsaszínek a falai, a harmadik akár egy hotelszoba. Mégis az egész ház nagyon is kellemes összhatást nyújt, mert van valami közös mindegyik szobában. Pinkről nem a visszahúzódó, magányosan üldögélő kislány jut eszünkbe, s nem is ilyennek ismerjük. Nem véletlen tehát, hogy a zenéjében is hasonlóan megfigyelhetők jellemének fő vonásai. Ám az is hozzátartozik mindehhez, hogy az énekesnő nagyon is alázatos. Ez pedig nagyon pozitív dolog, főleg a mai zenei világban, ahol már minden megengedhető. Az alázat, a zene tisztelete az egyik legfontosabb dolog, hogy lázadva is valamilyen célt, valamilyen tartalmat, értéket szolgáljunk, közvetítsünk. Így tesz ezzel Pink is, mikor a harmóniákhoz nyúl. Köszönjük neki.

stanley

2008. 11. 25.