Mert, ahogy nézem, nem azt írtam, hogy akkor vallok színt, ha színészlemezről kell kifejtenem az álláspontomat, az írásomat, a rovat címéhez hűen ajánlónak nevezem. Tehát nem kritika lesz, hanem az egyszerű bemutató szintjén marad. Ebből eredően nem ásom mélyre, ugyanis – hiába akarok – tényleg nem tudok semleges maradni.

Amíg a zenész, vagyis inkább a könnyűzenében szerencsét próbáló, a zenéhez nem sokat értő, tiszavirág-életű sztárocskák produkcióját akár a földbe is döngölöm, különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül – igaz, azokat is csak végső esetben, ha megkerülhetetlen –, addig a színészek albumaihoz már a kezdet kezdetén másképpen viszonyulok. Még nem is hallottam, de már biztos vagyok abban, hogy elnyerik a tetszésemet. Ezúttal is, miután betettem a CD-t a lejátszóba, mindenféle elvárások nélkül hátradőltem, és élveztem a produkciót, olykor beleképzeltem magam a dalok történetébe. A korongon Básti Juli, Udvaros Dorottya, Cserhalmi György és Kulka János énekel, valamint kétszer a felvételek zeneszerzője, Dés László is dalra fakad. Igazság szerint most azért picikét furcsállom magamat. Abszolút nem zavar, hogy nincs minden rendben a produkció körül! Például Cserhalmi György énekhangja hagy kívánnivalót maga után. Jobban belegondolva a Básti Julival készített 1988-as nagylemezét sem azért kedvelem, mert tökéletesen énekel, mégis a magyar zenetörténet legjobb színészalbumának tartom – és nem csupán én. Szóval Cserhalmi most sem énekel jól. Sőt! De inkább úgy fogalmaznék: csak keveset markol, s azt erősen szorítja. Kulka is csak kicsivel vállal többet. A hölgyek viszont széles határok között szárnyalnak!

A színész, bármilyen portékát is kínál, minden helyzetben színész marad. Akkor is, ha énekel. Nem válik zenésszé, talán még előadóvá sem. A zenész megpróbál azonosulni az általa előadott és jobbik esetben saját maga írt szerzeménnyel, ám általában nem erre helyezi a hangsúlyt. Hanem a legtöbb esetben arra, hogy a közönség hallójáratába ültesse a „terméket”, és oda jól beágyazza, ha kell, rá is erőszakolja magát a publikumra. A színésznek viszont az azonosulás, a saját képre formálás a legfontosabb, s közben csavar egyet a történeten: a szakmájának megfelelően nem előadja, hanem eljátssza a dalt, mint egy szerepet, sokkal többet tesz hozzá, mint amennyit elvesz belőle.

Még mielőtt rátérnénk a koncertturnéra és a bemutatandó koncertkiadványra, menjünk vissza az időben! A történet Udvaros Dorottyával kezdődött. Az 1985-ben megjelent Átutazó című nagylemeze, Dés László zeneszerző és Bereményi Géza szövegíró dalaival, minden szempontból csúcsmunka. Aztán jött 1988, Básti és Cserhalmi közös albuma, a Hallgass kicsit című, ugyancsak a páros felvételeivel, és minden kétséget kizáróan elfoglalta a színészlemezek trónját. Végül 1994-ben Kulka János is albummal rukkolt elő – igaz, ez kakukktojás, ezen Bereményi nem működött közre, Dés is csak két dal zenéjét írta: a Téged néztelek és az Ez a hely címűekét. Az első két hanghordozó ma már legendás, a harmadik jó úton halad efelé.

A mostani történet a koncertsorozat ötletével indult, ami Dés agyából pattant ki. Bereményi azt mondta, amikor felvetődött, hogy színpadra kéne állítani ezeket a szerzeményeket, és esetleg újakkal kiegészíteni, az érintettek, a színpadi virtuózok nem lelkesedtek érte. Azt kérdezgették, ki lesz kíváncsi e régi felvételekre. Alapjában véve ez valóban felmerülhet. Hiszen a szóban forgó dalok Magyarországon manapság egyetlen rádióállomás zenei étlapjára sem férnek fel, mint általában a színészprodukciók. (Ne szépítsük a dolgot, ez szégyen!) Ebből eredően feltételezhették a főszereplők azt, hogy a felvételek az évek során feledésbe merültek. Csakhogy ez nem igaz, ez csupán látszat, ezeket a korongokat otthon sokan hallgatják bakeliten, kazettán, és most már CD-n is – a két nyolcvanas évekbelit a Hungaroton 2007-ben ezen is kiadta, Kulkáét pedig a Universal Music, szintén 2007-ben. Végül rábólintottak Dés „szelíd erőszakára”. Koncertsorozat lett belőle. Körbejárták az országot, mindenhol elképesztő sikert aratva, a határon túl is jártak, a szlovéniai Lendván, majd a budapesti Művészetek Palotájába értek, a turné itt négy koncerttel zárult, legalábbis átmenetileg. December végén és január elején több estén keresztül ismét látható lesz a produkció a fővárosi Nemzeti Színházban, bizonyára kikövetelte a közönség. A szeptember 3-i budapesti fellépés anyaga került a boltok polcaira, először CD-n, később DVD-n is.

A koncert főszereplője tehát két nő és két férfi, vagyis két pár. A felállás helyzeteket teremt. Mi történhet nő és férfi között? Az égvilágon minden, a szenvedélytől a közönyig! Színészeink az ilyen helyzetekről énekelnek, valamint el is játsszák ezeket. A hölgyek a férfiak fölé emelkedve úsznak a szerepekben. Básti a tűzrőlpattant, dinamikus, de sebezhető nőt testesíti meg, Udvaros pedig a feleséget, anyukát, barátot, csábítót és a szexre éhes szeretőt, akiben több az érzés, mint a kielégültben. A nagylemezt nehéz stílusát illetően behatárolni, a produkció valahol félúton jár a színházi előadás és a hagyományos koncert között.

Az albumon olyan klasszikusok csendülnek fel, mint a Vigyázz rám (a legismertebb Dés által előadott felvétel, eredetije a Patika című tévéfilmsorozat zenei anyagán látott napvilágot), a Botladozva, a Tíz kicsi bűnjel, a 35 perc, a Vetkőzés vagy A hiába szép. A művészek szólódalokat és duetteket adnak elő: régieket, újakat vegyesen. Sőt, együtt is énekelnek! A korong négyesben előadott szerzeménnyel indul és zárul: A szerelemről és az Emlékem vagy címűekkel. Bereményi az előadás rendezője, Dés a zenei vezetője, aki amellett, hogy énekel, zongorán és szaxofonon is játszik. A színészeket további kiváló zenészek kísérik: Erdélyi Péter billentyűs, Sipeki Zoltán gitáros, Boross Attila basszusgitáros, Gyenge Lajos dobos, Horváth Kornél ütőhangszeres, valamint Nádasi Veronika és Péter Barbara vokalisták.

Itt be is fejezném az írásomat. Tisztelt olvasók, így néz ki egy színész-CD ajánlója, bemutatója az elfogult embertől, aki ilyen helyzetben, ha úgy tetszik, kudarcot vall: a negatívumokat nem akarja papírra vetni – pedig, ahogy jeleztem, korántsem tökéletes a produkció. A legközelebbi alkalommal újra „kegyetlen” leszek, visszatérek a régi kerékvágásba. Ahogy látom, a harmadik Megasztár győztesének nagylemeze van soron… (Új Szó)

Puha József

2008. 11. 27.