A zenekar Magyarországon kevésbé ismert, és kétséges hogy ezzel a lemezzel változtatni tudnak majd ezen. A csapat felállása egy klasszikus grunge együtteséhez hasonló, és zenéjükkel is mindent elkövetnek, azért hogy a fent említett cimkét rájuk aggathassuk. Ami rögtön eszünkbe jut szinte minden számról: FooFighters (tudjátok, az ex-Nirvana-s dobos zenekara), és az egykori Soundgarden. Amit e két zenekar sikerekben jogosan elért, azt próbálja követni a Terrorvision. Cinikusan azt állíthatjuk, hogy az egyetlen egyedi a lemezen, hogy nincs semmi egyedi. Ezek ellenére minden szám dallamos, énekelhető, a srácok hangszeres tudása megfelelő, és a hangzás is jó. Természetesen ezek mind dicsérendők. A probléma ott van, hogy rengeteg hasonló szintű csapat van, akik még a színpadig sem jutnak el, nemhogy egy lemezkiadásig, főleg nem egy nagy kiadónál. A főként happy szövegek, és a túlzott rózsaszín kivitel meg egyenesen a stílus ellen beszél, ami lehet a producerek erőltetése, de lehet egy gyenge próbálkozás az amerikai tizenévesek harmatos lelkületének megfertőzésére. Európaiként ezt üzenhetjük: „It’s not enough!”. A lemez hangszeres zenét kedvelők táncos házibuliján valamint háttérmuzsikaként kiváló, viszont a műfaj iránt komolyabban érdeklődőknek kötelező tanulmányként ajánlottak a fent említett zenekarok munkái. Aki szereti a rózsaszín rockot, további infoért látogasson el ide: http://www.terrorvision.com

Jónap Tamás

2001. 06. 24.