Az eladási adatok alapján nagy sikert ért el az AC/DC új korongja, a Black Ice. A négyféle borítóban piacra dobott album éppen azt a zenét adja, amiért az emberek kedvelik a bandát, hiszen a zenekar lényegében már harmincegynéhány éve szinte ugyanazt játssza.

Akik viszont nem elvakultan hallgatják meg a lemezt, joggal lehetnek elégedetlenek. A Black Ice ugyanis közelében sincs péládul egy Highway to Hellhez. Egyszerű, kettő-négyes ütemben lépkedő számok egymásutánjából áll, amelyek egyike sem üt úgy, hogy az ember felkapná rá a fejét. A változatosság azért megvan, már amennyire egy ilyen fajta rockzenében meglehet, s a zenészek is kitesznek magukért, nem véletlenül legendák, viszont ezzel együtt a monotonitás jellemző az albumra. Egy idő után az ember önkéntelenül elkalandozik, s csak azt veszi észre, hogy lejár a lemez.

Még egyszer mondom, jó az anyag, és megvan a maga érdeme a bandának. Jól sikerült daraboknak tekinthetők a „Rock ’N Roll Train”, a ”Big Jack” és a „War Machines” című számok, illetve érdemes meghallgatni a „Stormy May Day” és a „Rock ’N Roll Dream” dalokat is, mert ezeknél megfigyelhető egyfajta elszakadás a klasszikus stílustól.

Track list:

1. Rock 'N Roll Train
2. Skies On Fire
3. Big Jack
4. Anything Goes
5. War Machine
6. Smash N Grab
7. Spoilin' For A Fight
8. Wheels
9. Decibel
10. Stormy May Day
11. She Likes Rock N Roll
12. Money Made
13. Rock N Roll Dream
14. Rocking All The Way
15. Black Ice

stanley

2008. 12. 08.