A nu-metal formáció három nagylemezzel, egy remixanyaggal és egy Jay-Z-vel közösen rögzített koronggal gyűjtött igen combos rajongótábort a nagy kék vízen innen és túl. Chester Benningtonék a Hybrid Theory albummal robbantottak 2000-ben, ami nem csak a zenekar szülőhazájában tarolt, de többszörös platinalemez lett Angliában és Ausztráliában is. A tombolásra, fékevesztett pogózásra vágyó tömeg rongyosra hallgatta a bemutatkozó albumot, ám hiába szeretett volna egy-két évvel később új dalokat, a régieket kapta – új köntösben. A Reanimation kísérletnek, időhúzásnak nem volt rossz, ám a rajongók Linkin Park-éhsége csak 2003-ban csillapodhatott: a Meteora azokban az országokban is tarolt, ahol korábban csak kellő távolságtartással kezelték a hat ifjú rockert. A hiphop-szupersztárral, Jay-Z-vel összepakolt 2004-es Collision Course ugyan csak EP-lett (egy DVD-vel megfejelve), ráadásul csak az Egyesült Államokban és Norvégiában jutott a slágerlista csúcsára, azért kár lett volna kihagyni a kislemezen platinastátust elért Numb/Encore mutatványt! A tavaly kiadott, a fiúk minden korábbinál érettebb arcát megmutató, zúzdáktól mégsem mentes Minutes To Midnight ugyan eladásban szerényebben szerepelt, mint az előző albumok, azonban minden korábbi listaszereplést felülmúlt.

Volt miből válogatni tehát a Milton Kaynes-i megashow-ra, a fiúk azonban nem bíztak semmit a véletlenre: az ÖSSZES slágerlistán jegyzett kislemez-dalukat lenyomták! Sőt. A műsor – stílusosan – a legelső maxival indít, s a One Step Closer azonnal odacsap. A Hybrid Theory lemezről való kezdőlökés után sem csitulnak a torzítók, a Meteora albumot a dühös From The Inside, míg a 2007-es Minutes To Midnight-ot a meglepően hosszú felvezetésű No More Sorrow képviseli. A pogóőrülteknek kitűnő alapot biztosító Given Up ezúttal is megteszi a hatását, a listavezető Lying From You-ra sem lehet rossz szavunk, ám a Hands Held High-ból csak néhány verzét kapunk – azokat is alap nélkül tolja a mikrofonba Mike Shinoda. Visszafogott dalból persze így sincs hiány: nagyon jól szól a Leave Out All The Rest, a szintén rádióbarát Shadow Of The Day, kissé kilóg a sorból a The Little Things Give You Away, akárcsak a Pushing Me Away, de mivel nem egymás után jönnek, megférnek a műsorban.

A toplisták csúcsát sikerrel ostromló, a kereskedelmi adók által is játszott Numb, Breaking The Habit, a közönség masszív énekével is megerősített In The End, no meg a Transformers című Michael Bay-moziban is felcsendülő What I’ve Done azokat is könnyen magával ragadhatja, akik nincsenek oda a modern rockzenéért. Vagyis a koncert első harmada után ők is könnyen a képernyő és a hangfalak vonzásába kerülhetnek! Ezt erősítheti a sztárvendég Jay-Z, aki a joggal kedvelt Numb/Encore-ban mutatja meg, hogy kell észrevétlenül levegőt venni, s a Jigga What/Faint kombó végén sem szédül le a színpadról! Pedig ott aztán újra zúz a Linkin Park, mely a Bleed It Out című, dobszólóval megspékelt telitalálattal búcsúzik a nagyérdeműtől.

A koncertanyagot az a szűrőmániás Blue Leach rendezte, aki fergeteges Depeche Mode-és R.E.M.-show-t is dirigált már. Ezúttal nem effektezte tele a látványt, csak az erőteljes színekből nem engedett, s igyekezett minden fontos pillanatot elkapni. Ilyen Mike Shinoda billentyűs-játéka, akinek ujjaihoz egy lepke röppen (!), de nagyszerű beállítással mutatja meg, hogy láthatja Chester Bennington a színpadról az orra előtt tomboló tömeget. Felülnézetből tálalja a Joe Hahn DJ által pörgetett lemezt, elcsípi a gitáros Brad Delson kiköpését, illetve David Farrell egész ritkának tetsző vokálját. Az anamorfikus szélesvásznú kép tűéles, szinte lemászik a képernyőről, a CD-ről megszokott sztereó mellé pedig Dolby Digital 5.1-es térhatású keverést is választhatunk.

Bár a cikkben szerepel, hogy felcsendül az ÖSSZES slágerlistán jegyzett Linkin Park kislemezdal, ez csak a DVD-n érvényesül, ott is a türelmesek jutalma! Ha végignéztük a koncertet, s nem állítottuk le a korongot a stáblistánál, illetve kötelező információs feliratoknál, akkor egy olyan menüben találjuk magunkat, ahol további három nóta (Somewhere I Belong, Papercut, Points Of Authority) koncertfelvétele sorakozik – természetesen ezek is anamorfikus 16:9-es képpel, sztereó és DD 5.1-es hanggal felvértezve. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezek kevésbé szólnak jól, mint a főműsorban található darabok, vagy rontottak volna bennük a fiúk, gyorsan leírom: szó sincs ilyesmiről. Igaz, a Points Of Authority nem kapott olyan, valószínűleg utólagos színszűrőzést, mint a többi felvétel, de feltehetően az volt az extra besorolás oka, hogy nem akartak különbséget tenni a CD és a DVD hivatalos tracklistája között, mivel a hanghordozó kapacitása pedig csak 18 nótát bírt.

Igazi Best of, koncerttel és koncerthangulattal, mely valóban méltó egy 50 milliós lemezeladással büszkélkedő zenekarhoz.

Tracklista
CD:
1. One Step Closer
2. From The Inside
3. No More Sorrow
4. Given Up
5. Lying From You
6. Hands Held High
7. Leave Out All The Rest
8. Numb
9. The Little Things Give You Away
10. Breaking The Habit
11. Shadow Of The Day
12. Crawling
13. In The End
14. Pushing Me Away
15. What I’ve Done
16. Numb/Encore (Jay-Z-vel)
17. Jigga What/Faint (Jay-Z-vel)
18. Bleed It Out

DVD
1. One Step Closer
2. From The Inside
3. No More Sorrow
4. Given Up
5. Lying From You
6. Hands Held High
7. Leave Out All The Rest
8. Numb
9. The Little Things Give You Away
10. Breaking The Habit
11. Shadow Of The Day
12. Crawling
13. In The End
14. Pushing Me Away
15. What I’ve Done
16. Numb/Encore (Jay-Z-vel)
17. Jigga What/Faint (Jay-Z-vel)
18. Bleed It Out
+
Somewhere I Belong
+
Papercut
+
Points Of Authority

Balajti Péter

2008. 12. 21.