Aimee Anne Duffy 1984-ben született. A zene iránt hamar érdeklődést mutatott, s már tizenöt évesen elkezdett énekelni Nefynben több helyi bandában is. 2003-ban visszatért Welsh-be, hogy a Pop Idol-ban próbáljon szerencsét (a második helyen végzett). Közben a Chesteri egyetemen tanult, s a "The Invisible Wires" bandában zenélt. 2004-ben csatlakozott a Rough Trade Records-hoz, ahol Bernard Butler segítette az előrejutásban.

Mint említettem, 2008-ban a Polydor közreműködésével megjelent első önálló kislemeze, a "Mercy". A korong hatalmas sikert aratott, így a rajongók már nagyon várták a Rockferry megjelenését. A hazájában „új Amy Winehouse”-ként számon tartott Duffy egy nagyon kellemes, hangulatos albummal lepte meg a zenekedvelőket. Sok támadás érte persze, mint mindenkit, erre ő egyszerűen csak így reagált: "Nem kívánok a soul zene megtestesítője lenni, sőt biztos vagyok benne, hogy sosem leszek az, de az tagadhatatlan, hogy zeneileg nagy hatással van rám ez a műfaj. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a mai fiatalok többsége szinte semmit sem tud a 60-as, 70-es évek soul zenéjéről, akikkel most ezt az egészet meg tudom ismertetni, persze a magam módján, stílusában".

Bárhangulat, filmzene. Ezek jutnak először eszembe, ahogy hallgatom a Rockferry-t. Duffy mind előadásmódjában, mind pedig stílusában nagyon közelíti a klasszikus kabaréhoz hasonló világot, a nemes értelemben vett kuplerájok, bárok füstös, sminktől és csillogó ruháktól fénylő miliőjét. Ugyanakkor lazán elmehetnének ezek a számok jó néhány filmben is, mint egy-egy létfontosságú jelenet aláfestő dallamai. Összességében a hasonló, kicsit vonós, kicsit r’n’b-s hangzásvilág jellemző a lemezre, és persze a zongoratémák, melyekre a fő dallam, a kellemes, négeres hang ereszkedik a maga erőteljes, mégis alázatos módján. Egy szó mint száz, a Rockferry egy jól sikerült nagylemez, melyet minden bizonnyal követ majd folytatás.

stanley

2009. 01. 03.