A Nyughatatlan című Oscar-díjas mozinak köszönhetően még tovább gyarapodhatott a szülőhazájában legendásnak számító amerikai muzsikus európai rajongótábora, melyet e mostani válogatás újabb tagokkal gazdagíthat. A 13 felvétel közt olyan kulcsnóták szerepelnek, mint a Get Rhythm, az I Walk The Line vagy a Folsom Prison Blues, igaz, többségük egészen új, de cseppet sem rossz értelmet nyert a mixmestereknek köszönhetően.

A mixek készítői közt nem sok ismert névvel találkozhatunk (a Michael Jacksonnal és 50 Centtel is dolgozó Pete Rock kivétel), de ez ne ijesszen el senkit! A produkciókat jegyzők nem csupán ütemben, illetve zenei kíséretben járultak hozzá az élményhez, de több esetben vokállal és énekes/szöveges részekkel is kiegészítették Johnny Cash örökségét. Ez elsősorban azoknak nehezíti meg a befogadást, akik megszokták az eredeti dalokat, de ha képesek elvonatkoztatni, akkor őket is magával ragadhatja ez a nem mindennapi összeállítás. Extra szöveget kapott a Sugartime, a Leave That Junk Alone, illetve a Walk The Line – utóbbiban ráadásul Snoop Dogg ragadta magához a mikrofont, aki producerként is jegyzi a kiadványt.

A lemezt indító Get Rhtyhm pörgős, izgalmas és működőképes darab – annak ellenére, hogy nem sokat hagy meg az eredeti dalból. Ugyanazt a lendületet, energiát és hangulatot hozza, mint Junkie XL nagy sikerű Elvis Presley-remixe! A leggyilkosabb ütemet mégsem ez a nóta, hanem a kevésbé ismert, szájharmonikás Rock Island Line remixe diktálja, mely a válogatás egyik legjobbja!
Igaz, a lassú, valamint az eredetinél is lassúbb darabok is kellemes meglepetést okoznak az I Walk The Line Hip-Hop-fricskájával az élen! Ráadásul a gospel-verzióban felcsendülő Port Of Lonely Hearts, illetve a futurista kompozícióvá átváltoztatott I Heard That Lonesome Whistle Blow valóban rendkívüli megoldások.
A Big River új tempót és zongoraszót kapott, abszolút rádióbarát verzió, akárcsak a friss ritmussal megbolondított Folsom Prison Blues. Izgalmas a herfli, a bendzsó és az elektromos gitár találkozása: a rock-köntösbe bújtatott Sugartime és a Country Boy sem rossz, bár az utóbbihoz készült új refrén-vokált kihagyhatták volna. Ez egészében érvényes Straight A’s In Love elektro-katyvaszára, mely azon túl, hogy egyáltalán nem szórakoztató, méltatlan a szerzeményhez. (Ha mindenképpen elektro és Johnny Cash kombináció kell, akkor a Belshazzar minimál-megoldását érdemes megpróbálni vagy a Pete Rock-féle Folsom Prison Blues-t.)

Nagyszerű és sokszínű összeállítás a Snoop Dogg-gal összepakolt I Walk The Line-nal, a Get Rhythm tuti remixével, a Rock Island Line zakatoló verziójával, a Leave That Junk Alone extra szöveggel kiegészült változatával, a Doin’ My Time duetté alakított produkciójával és az I Heard That Lonesome Whistle fantáziadús lebegésével. Bár a röpke háromnegyedórás lemezen bőven lett volna hely olyan emblematikus dalok újraértelmezéseinek is, mint a Ring Of Fire, a Cry, Cry Cry, a Home Of The Blues vagy a Man In Black, de lehet, hogy a készítők e darabok új megoldásait egy esetleges folytatásra tartogatják… Négyes fölé!

Tracklista:
1. Get Rhythm (The Philip Steir Get Phat Cash Back Now Remix)
2. Big River (Count The Money Remix)
3. Country Boy (Sonny J. Remix)
4. I Walk The Line feat. Snoop Dogg (QDT Muzic Remix)
5. Doin’ My Time (The Heavy Remix)
6. Leave That Junk Alone (Alabama 3 Remix)
7. Port Of Lonely Hearts (Midnight Juggernauts Remix)
8. Folsom Prison Blues (Pete Rock Remix)
9. Straight A’s In Love (Troublemaker Remix)
10. Sugartime (Kennedy Remix)
11. Rock Island Line (Wolf Remix)
12. Belshazzar (Machine Drum Remix)
13. I Heard That Lonesome Whistle Blow (Apparat Remix)

Balajti Péter

2009. 02. 15.