A „Sold for tomorrow” nevet viselő debütáló lemezükkel juttatták magukat a magyar köztudatba a pesti srácok, még 2006-ban. A magyar fiatalok első korongjának hanganyagát Jack Endino (Therapy, Soundgarden, Bruce Dickinson, Nirvana) keverte Seattle-ben, a mostani albumot pedig Geoff Ott (Queens Of The Stone Age, Alice In Chains, Pearl Jam) producerkedése alatt rögzítették szintén Seattle-ben. A Razzmatazz Orfeum az elsőhöz hasonlóan alternatív-indie-rockzenét vonultat fel a tizenkét tracken keresztül, ám amennyire várták a sok újítást a média szereplői és a rajongók a „You raised vampire” új dal hallatán, úgy vélem, csalódniuk kellett.

Jól sikerült az új lemez, ehhez kétség nem fér, viszont sem újat, sem pedig az eddigieken túlmutatót nem ad. A slágeres, kicsit punkos, Green Day-es éneklés és zene végigfut a lemezen, és az ember a negyedik-ötödik számnál beleveszik az egészbe. Aztán egyszer csak vége, lejár a lemez. Van olyan zene – gondolok itt egy jó kis ambient-psychedelic meditatív, monoton lounge-ra, vagy goára, d’n’b-re -, ahol ez kimondottan jó, hiszen direkt háttérzenének, nyugtatónak „használjuk”. A The Moog azonban éppen az a muzsika, amely sem nem háttérzene, se nem olyan, amit csak teljes odafigyeléssel lehet hallgatni. Nagyjából ezt lehet tehát elmondani erről a lemezről. Jó, jó, de nem a legjobb. Persze mindez nagyon szubjektív, de a monotonitás mindenképpen elvesz az élményből.

Tagok:

Tonyo: ének, billentyűk
Ádi: gitár
Miguel: gitár
Csabi: basszusgitár
Gergő: dob, ütőhangszerek

Tracklist:

1. This is horror
2. Panic
3. You raised a vampire
4. When I see you
5. Can’t say no, can’t say yes
6. Lost day
7. Joyclad armies
8. Sphinx
9. Make me happy
10. Self and soul
11. Mina
12. Epilogue

Egy kis háttéradalék a csapatról, akit érdekel:

A zenekar 2004 elején alakult, magját egy gimnáziumi formáció képezi a mai napig. A The Moog (illetve akkoriban még Moog) a 2004-es Wan2 magazin által szervezett No Future fesztivál keretében adta első komolyabb koncertjét. A fesztivált követően a zenekar egyre több meghívást kapott, Budapesten szinte minden fontosabb helyszínen fellépett, gyakran külföldi zenekarokkal. Jónéhány külföldi fellépést is sikerült összehozni 2004 és 2005 során, így Krakkóban, Bécsben és Pozsonyban is nagy sikerrel lépett fel a zenekar.

2005 októberében többszáz jelentkező közül a The Moog bejutott az ABC elnevezésű osztrák-magyar tehetségkutató tízes döntőjébe. Ekkortájt készült el a zenekar első, 3 számot tartalmazó anyaga is, a Clambake EP, amely Elvis Presley egyetlen megbukott filmjétől kölcsönözte címét.

A 2006-os esztendő jó része is a koncertezéssel telt és nekiláttak első nagylemezük felvételeinek is. A Sold For Tomorrow címet viselo anyag, melyet Budapesten rögzített a zenekar már egy új, amerikai kapcsolat gyümölcse, hiszen a The Moog 2006 májusában lemezszerződést kapott a MuSick Records nevu Los Angeles-i cégtol. A nagylemez keverési munkálatait – szintén amerikai kiadójuknak köszönhetően – Seattle-ben végezte a legendás Jack Endino, aki korábban a Therapy, a Soundgarden vagy Bruce Dickinson lemezein is dolgozott, ám komoly hírnévre elsosorban az 1989-es elso Nirvana albummal tett szert. Az Electrokitty stúdió sokat látott falai között a zenekar két tagja is részt vett a dalok végső formába öntésében. Az album utómunkálatai is Amerikában készültek, a Los Angeles-i DigiPrep stúdióban.

A MuSick Records 2007 áprilisában jelentette meg Amerikában a The Moog albumát, melyet természetesen Magyarország is kiadásra került a Tom-Tom Records gondozásában. A hazai közönség elsősorban a Radio Café-n és az MR2-Petőfi Rádión találkozhatott igen sokat a zenekarral, hiszen mindkét klippel is megtámogatott dalt, az I Like You-t és az Everybody Wants-ot is kiemelten sokat játszotta mindkét állomás. A 2 számhoz készült videó mind a Viva TV, mind a 2007 őszén elindult magyar MTV egyik legtöbbet játszott klipje volt, mindkét dal mintegy 3 hónapon keresztül forgott folyamatosan a csatornákon.

stanley

2009. 05. 22.