Nem könnyű jó interjút készíteni az „amatőr profival”, ahogy Charlie definiálta saját magát. Az előadó, aki a színpadon azonnal megtalálja az énekhangját, a beszélgetések során bizony keresi a szavakat. Nagy György riporter azonban türelmes és nem utolsó sorban felkészülten kíváncsi, így olyasmik is kiderülnek a szakmában Csőrként emlegetett művészről, amit kevesen tudta vagy gondoltak volna. Az nyílt titok, hogy a balettintézetbe járt, beceneve viszont nem a Karcsi angol megfelelőjéből jött: trombitált, s a hangszerrel járkáló fiút a világhírű rezes, Charlie Parker után kezdték úgy szólítgatni, ahogy most a nagyérdemű is teszi. Az már csak részletkérdés, hogy Parker szaxofonos volt – teszi hozzá a riportalany, akiről kevesen hinnék, hogy mennyire zárkózott és lámpalázas. Ezeket próbálta oldani annak idején energikus mozgásával, amit persze egyből félreértettek/magyaráztak.

Sztoriból bőve jut: a Decca lemezkiadótól kölcsönzött zenekari név apropóján támogatásért fordultak a multicéghez, amely szponzorpénz helyetti jogi fenyegetéssel válaszolt, s így született meg az Olympia együttes… Önérzetesen meséli, nem csak a pénz miatt mentek Afrikába zenélni, ahol egy nap alatt többet kerestek, mint itthon egy hónap során – ott tiszteletet is kaptak a gázsi mellé. A magyar sajátosságok a nagy sikerű Generálnál is előkerülnek, akiknél addig-addig húzták a sikerhullámban oly’ fontos következő albummegjelenés lehetőségét a lemezkiadónál, hogy mire zöld utat kaptak volna, gyakorlatilag feloszlott a csapat.

A közel egy évtizedig tartó külföldi vendéglátózás felidézése intim pillanatokkal teli: a családtól távoli jó pénzkeresés, és a napokra hazatérő zenész újabb és újabb búcsúzásainak kontrasztját nehéz együttérzés nélkül hallgatni. Majd szóba kerül a végleg hazatéréssel járó semmittevések ideje, a jóravaló feleség terelgető tanácsai, a Tátrai Bandbe kerüléssel járó gigantikus elismerés, amit Charlie valóra vált álmai, a szólólemezek tovább fokoztak. Ám gyémántlemezei sora sem fogja vissza: a hatodik x-et is behúzó dalos énekelni akar és spontánul kiválasztott dalokkal ad kiszámíthatatlanul jó koncerteket a nagyérdeműnek.
Különös életút sok zenével (többek közt: Baby Come Back; Lehajtott fejjel; A zenegép; New York, New York; Jég dupla Whiskyvel; Nézz az ég felé, Ami soul az szól) és meglepően őszinte pillanatok sorával.

Kevesebb külföldi kalanddal, de sok elismeréssel és jó dallal büszkélkedhet a Belgrádban született Zorán, aki ötévesen kezdett magyarul tanulni, amikor hazánkba érkezett diplomata édesapja vezette családjával. A politika ugyan bekavart, így nem mehettek tovább, sőt apja évekre börtönbe is került, de aztán újra együtt lehetett a Sztevanovity família. A család, mely külföldről nászajándékként szerzett elektromos gitárt a mindenképpen pengetni akaró énekesnek. Merthogy annak idején a nászajándék volt az a kategória, amit nem sújtották vámmal.

A Zenitben muzsikáló fiú csapatával a Metró klubban talált törzshelyet, melyet nem róluk neveztek el, hanem fordítva történt a névadás. Az ismertséghez elengedhetetlen tévéműsor, a Ki mit tud? szó szerint leégést hozott az amúgy sikeres társaságnak, mert 220 volt helyett 380 voltot küldtek a zenekar erősítőire, melyek egyből megadták magukat. Egy évvel később hivatalosan nem indulhattak volna, de Zorán trükkjének köszönhetően mégis kiállhattak a nagyérdemű elé. Kiderül, kevésbé volt izgalmas a következő megmérettetésnek számító Táncdalfesztivál, de ha kihagyják, szinte minden lehetőségtől elvágták volna magukat, így azon is indultak.

Külföldi sztorikból nem sok jut, bár kétségtelen, kevés hazai zenész mondhatja el magáról, hogy kezet fogott John Lennonnal…

Sejtést kapunk, miért is oszlott fel 1972-ben a Metró, kiderül, hogy került a dalos a Taurusba, s miképp lett lemezlovas Zoránból. Az együttessel és szólóban elért sikerek különbségeit boncolgatja Nagy György műsorvezető, s próbálja megfejteni a Liszt-díjas művész színpadon és azon kívüli személyiségét, egyéniségét. Dalokból nagyon sokat kapunk – a teljesség igénye nélkül – felcsendül: a Majd egyszer…, a Szép holnap, a Mi fáj?, a Volt egy tánc, az Édes Évek, a Mária volt és az Apám hitte is.

Két nagyszerű előadó, két nagyszerű beszélgetés, sok remek dal felidézése – az archív felvételek miatt 4:3-as/letterbox képben és sztereó hangban. Ez bizony ötös!

Tracklista:
1. Charlie
2. Zorán
+
Ajánlók (Benkő László és Szörényi Levente, Bergendy István és Zalatnay Sarolta)

Balajti Péter

2009. 09. 01.