Ha először kézbe veszi az ember az új lemezt, akkor már a cím is jelzi-„A radar alatt túl a csúson”-, hogy a csapat is érzi, hogy ők már túl vannak virágkorukon. Így az ember egy már egy megszokott Scooter albumra készül, de nem. Rögtön az első szám az intro után egy hardstyle elemekkel megpakolt hardcore zene, tehát rögvest felmerül a kérdés, hogy mit csinál a csapat; hardcore, hands up, jumpstyle és hardstyle… vajon meddig folytatják még a műfajok közötti lavírozást? Persze ez teljesen pozitív, hiszen a látszólag már kiégett zenei formáció újra be tudta bizonyítani, hogy még mindig tudnak újat alkotni. Viszont ugyanakkor hideg zuhany is éri az embert, mert egy újabb feldolgozás az, amely az új album zászlósa lett. Habár a J’adore Hardcore meglehetősen jól sikerült feldolgozás, azért jó lett volna, ha valami teljesen egyedivel próbál a csapat előrukkolni. A második, a Ti Siento is még látszólag egy nagyon igényesen összetett dal. Egy kisebb fajta csalódás az, amikor felcsendül a dalban a Mortal Kombat című film alap dallama.

Mindezeken túltéve magunkat egy egész jó zenei élménynek lehetünk részesei, mert a State Of Mind és a The Sound Above My Hair egy igazi, original Scooter dal, ráadásul a State Of Mind egy az elejéről annyira hiányolt egyedi előrukkolás. Persze ahogyan egyre halladunk az album vége felé, annál kevésbé populáris dalokkal találjuk magunkat szembe, így például a Clic Clac-kal vagy az album utolsó dalával, a Metropolis-szal. Külön meglepetése az albumnak a Second Skin, amely egy house dal s ilyet akár honnan is nézzük, nem túl sokat csinált a csapat - csak elvétve-, és az albumon sajnos csak ez az egyetlen track is, amiben Rick tényleg éneklésre használja a hangját.

Összegezve mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy igen, ez a csapatot nem szabad a szőnyeg alá söpörni, mert a 3. tag négyévente való cserélésével olyan változatos zenét tudnak csinálni, amely még a mai napig megállja a helyét, ahogyan ezt a J’adore Hardcore is bebizonyította a listákon. Az album apró problémáitól eltekintve pedig el lehet mondani, hogy a csapat újra egy remek albummal örvendeztette meg rajongóit.

Pál Richárd

2009. 11. 16.