Hihetetlen félelem a magánytól, az elhagyatottságtól – Mobytól nem idegenek és nem ismeretlen ezek az érzések, melyeknek ezúttal egy egész nagylemezt szentelt, számos ismétlődő motívummal. Olyan, mintha a művész visszatérő aggodalmaitól úgy próbálna menekülni, hogy azokat kiírja magából. Lehet, hogy ez belső terápiaként működik, de a külvilágból legalább akkora eséllyel, ha nem nagyobbal vált ki önvédelemszerű távolságtartást, mint együttérzést.

Reményvesztett Leela James éneke a Walk With Me-ben, akárcsak Moby segélykiáltozása a Mistake-ben, az instrumentális Shot In The Back Of The Head pedig már címével is (Tarkólövés) negatív érzéseket kelt, de ugyanez áll a reszketeg Hope Is Gone-ra is (Oda a remény). Minden vidámságot és reménysugarat nélkülöz az A Seated Night, s hiába angyali Melody Zimmer hangja, nem szárnyalhat szabadon a JLTF-ben.
A Kelli Scarr részvételével rögzített címadó Wait For Me ellentmondásos tétel, ugyanúgy, mint az énekmentes Slow Light: a kétségbeesett kéréssel vetekszik az új nap hajnala-érzés. Mindezek mellé egy sor, hosszabb-rövidebb kísérletezést is kapunk (pl.: kétperces félszeg vonós érzelgősség a Division, egyperces állomáskeresés a Stock Radio, másfél perces hangbűvészkedés a JLTF-1).

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy zseniális pillanata is van a korongnak. A visszafogott alapú, Amelia Zirin Brown vokáljával hatvanas-hetvenes éveket idéző Pale Horses mestermű, méltó társa az olyan korábbi veretes daraboknak, mint a Why Does My Heart Feel So Bad?, az In This World és az In My Heart. A hivatalos dalsorrendet záró instrumentális Isolate pedig olyan érzést kelt, mintha minden korábbi félelem álom lett volna csupán: a mindettől megváltó ébredés öröme meleg színével világítja meg és kelti új életre mindazt, amitől elment az életkedv.
A Deluxe kiadás azonban itt nem ér véget: két ráadást is kapunk, melyek egyrészt teljesen elütnek az előzménytől, másfelől viszont tekinthetjük őket a történet folytatásának: felsejlenek bennük a tar figura korábbi zenei megoldásai, Moby új erőre kapott.

A 2. CD ambient összeállítása – egy-két kivételtől eltekintve – gyakorlatilag az összes tételt hozza. E megoldások nélkülözik a ritmusokat, a hangzásban módosított zenei kíséretek előtérbe kerülnek, az énektémák pedig úgy hangzanak, mintha víz alól szólnának. Bár a hangszerelés teljes mértékben megfelel a zenei műfaj szabályainak, az arra jellemző megnyugtatás, megtisztulás csak egy-egy pillanatra érhető tetten (pl: a Wait For Me-ben), a végeredmény inkább aggasztó, kellemetlen érzéseket vált ki a hallgatóból.

A DVD sok mindent kínál, s a többi korong tartalmával ellentétben több humoros és nem utolsósorban szórakoztató pillanata is akad. No, nem a David Lynch rendezte Shot In The Back Of The Head fekete-fehér klipjére kell gondolni, bár az is szerepel a korongon a zseniális Pale Horses, illetve a Mistake háromféle, ugyanarra a gondolatra/érzésre más és más történetet, illetve megoldást kínáló videójával együtt.

Meghatóak, megkapóak, elgondolkodtatóak és viccesek a lemez összes dalához készült mini-rajzfilmek, de láthatunk egy hagyományos interjút és egy animáltat is. Utóbbi nemcsak azért kacagtató, mert a karikatúraszerű Mobyval számos klipjében felbukkanó kutya készít interjút, de mindkettőnek a művész kölcsönzi a hangját, s a szóba kerülő dolgok egyből meg is jelennek. No meg egy sor olyasmi is felbukkan, aminek igazából arrafelé semmi keresnivalója nincs.

Nem mókás, viszont szórakoztató az a tíz koncertfelvétel, melyet négy helyszínen rögzítettek, többségében 2009-ben. A nóták közül mindössze négy kapcsolódik a Wait For Me nagylemezhez, melyek közül a Pale Horses-t például az albummal ellentétben nem Amelia Zirin Brown, hanem Kelli Scarr énekli. A Walk With Me-ben Moby vokalistája viszi a prímet, a zene tekintetében lecsupaszított tálalásban szinte csak a művész blues-os gitárjátéka egészíti ki az éneket. A Shot In The Back Of The Head és a Mistake viszont a tar előadóra fókuszál, előbbiben csak penget, utóbbiban teljes átéléssel énekel.
A korábbi sikerek közül megkapjuk az angol Top 10-es Go élő dobbal kiegészült előadását, a közel nyolcpercessé dagasztott We Are Made Of Stars Trance változatát, valamint a lézer-show-val megbolondított, az Egyesült Államokban Top 10-be került Feeling So Realt.
Míg a Lift Me Up és a Bodyrock élő tálalása úgy jó, ahogy van, addig a Raining Again ötperces változatának felét teszi ki az instrumentális felvezetés, zárásként meg egyperces kongázást kapunk. Azért másfél percig együtt lehet énekelni e dalt Mobyval…

A DVD valamennyire javít a csomag nyújtotta összképen, de közepesnél sajnos így sem jobb a végeredmény.

1. CD: Wait For Me
1. Division
2. Pale Horses
3. Shot In The Back Of The Head
4. Study War
5. Walk With Me
6. Stock Radio
7. Mistake
8. Scream Pilots
9. JLTF-1
10. JLTF
11. A Seated Night
12. Wait For Me
13. Hope Is Gone
14. Ghost Return
15. Slow Light
16. Isolate
+
17. One Time We Lived
18. Stay Down

2. CD: Wait For Me, Ambient
1. A Seated Night
2. Study War
3. Pale Horses
4. Stay Down
5. Hope Is Gone
6. Wait For Me
7. Division
8. Mistake
9. Walk With Me
10. Isolate
11. Shot In The Back Of The Head
12. Slow Light 1
13. Ghost Return
14. Scream Pilots
15. JLTF3
16. Slow Light 2

DVD:
Koncertelvételek:
Live At Hurricane:
Raining Again
Bodyrock
Pale Horses
Shot In The Back Of The Head
Mistake
+
Live At Sonne Mond Sterne:
We Are Made Of Stars (Trance Version)
Feeling So Real
+
Live At Exit:
Go
Lift Me Up
+
Live At Main Square:
Walk With Me
+
Videoklipek:
Shot In The Back Of The Head
Pale Horses
Mistake (Animated)
Mistake (Stop Motion Animation)
Mistake (UFO)
+
Rajzfilm-szösszenetek a dalokhoz
+
Interjú
+
Animált interjú

Balajti Péter

2009. 12. 20.