Még ebben a hónapban be is mutatják DiCapro új filmjét, a Partot, melyet Danny Boyle rendezett. A film igazi kalandfilm romantikus és humoros elemekkel. No meg kitűnő zenékkel. Mikor megjelent az All Saints bemutatkozó kislemeze (Pure Shores), rögtön tudtam, hogy maga a filmzene is szuper lesz. Nem tévedtem, az említett All Saints-nóta még mindig a kedvencem, s talán a film egyik legjobb dala. A filmzene nagyon jól passzol az alkotáshoz. Az album produceri feladatait is a rendező, Danny Boyle látta el Andrew McDonald és Pete Tong közreműködésével. A triász 14 remek dalt állított össze, melyek közül az utolsó nóta egy score, de track elemekkel. No, de ne rohanjuk annyira! A filmzenét az angol Leftfield lassú, de fülbemászó „Snakeblood” c. dala nyitja. Őt követi a már említett „Pure Shores” az All Saintstől. Nincs olyan filmzene, ahol Moby ne lenne rajta, most a „Porcelain” c. dal csendül fel tőle. Dario G-t már nagyon régen hallottuk, a Sunmachine c. dala mindenkihez eljutott, kellemes és érdekes nóta volt, az biztos. Most újra itt van és Vanessa Quintones-sal közösen, előadja nekünk a „Voices” c. dalt. A lemez ezek után picit, stílust vált, az Underworld és a Sugar Ray tekintetében, majd jön a dance rész. A Blur és Mory Kante egy-egy dala, illetve remixe csendül fel. Majd ismét nyugalom következik, erről a Faithless gondoskodik, aki szintén egyre több filmzene albumon kap helyet mostanság. A korong utolsó akkordjairól a New Order, UNKLE, és Angelo Badalamenti gondoskodik, de itt még közreműködik az Orbital is. Az albumot hallgatva az volt az érzésem, hogy mintha egy érdekes szigeten lettem volna, érdekes zenék társaságában. És mindez több mint 60 percen keresztül! Soha rosszabbat!

Jónap Tamás

2000. 04. 25.