A klasszikus popzenének derűsnek, közvetlennek és végső soron szórakoztatónak kell lennie. Ez a képlet csak látszólag egyszerű, nem is minden művész tudott következetesen megfelelni. Ezért is olyan különleges az Aqua. Lehet, hogy több millió példányban eladott kislemez-sikereik (Barbie Girl, Doctor Jones, Turn Back Time) és kiváló debütáló albumuk (Aquarium) hatására a skandináv négyesfogat a számtalan fiúcsapattal és ajakcsücsörítő serdülővel együtt éli a jelenkori sztárok életét, ám ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos popznei ismérvek alapján be lehetne skatulyázni őket. Persze bennem is ott motoszkált az első album megjelenésekor a kisördög, hogy már soha nem hallunk róluk többet, de szerencsére tévedtem! A legtöbb zenész szembe találja magát azzal a problémával, hogy a második album jóval nehezebb feladatnak számít, mint az első; a popzenei csapatok esetében pedig már az is csodának számít, ha egyáltalán készül még második album. Az Aqua második nagylemeze, az Aquarius viszont tipródás és útkeresés helyett egy minden eddiginél kiforrottabb együttes képét mutatja. A korong 12 dalt tartalmaz, melyek között mindenféle stílusú és sebességű nóta szerepel, komoly néha pedig vicces dalokat hallhatunk, ráadásként pedig megnézhetjük számítógépünkön az első kislemez, a Cartoon Heroes videóját. Kérem szépen, az Aqua jobb, mint valaha!

Jónap Tamás

2000. 04. 25.