A gyanútlan lemezvásárló bemegy a CD üzletbe, s mikor kezébe akad Simon Collins új lemeze, joggal kérdezi ki ez a fickó? Mi, újságírók azért vagyunk, hogy többnyire az ilyen kérdésekre válaszoljunk, vagyis mindent elmondjunk az embereknek, amit csak az említett előadóról tudni kell. Mikor kezembe vettem a korongot egyből rájöttem, hogy ismerős emberről van szó (a Collins nevet már ismerjük, nem?), bizony a fiatalember a jól ismert Phil Collins fia, aki most elkészítette első nagylemezét, melyre azért lehet méltán büszke, mert a kedves papának nem sok köze van a produkcióhoz. Az összes dalt Simon írta, egyéni trendeknek megfelelő hangzásvilágba ültetve. Ami egyébként - és ez mondható el nagyjából az egész lemezről – a lassú, nyugodt és kellemes (melankolikus) pop, world zene, de azért nem annyira lassú, hogy az ember elaludjon tőle. Nagyjából egy kellemes poplemezt készített a fiatalember. A korong 11 dalt tartalmaz, amelyről a „Pride” már megjelent kislemezen is, a különböző TV-k, rádiók már régóta játsszák. Érdemes odafigyelni a fiúra, hallunk még felőle, az biztos!

Jónap Tamás

2000. 02. 25.