Hét esztendő. Soha ennyit nem kellett várni a rajongóknak, hogy újabb Bobby McFerrin lemez repíthesse őket egy olyan különleges zenei világba, ahol a hangszereket színtiszta énekhangok helyettesítik. Az idén hazánkban is vendégeskedő művész világjáró előadásai és énekórái segítségével tömegekhez hozza igazán közel a zenét és annak szeretetét, miközben kedvesen és játékosan hívja fel a figyelmet arra, mi mindenben megtalálható a zene és annak szépsége, játékossága. (Az egyik fellépésén az őt fotózó fényképész masinájának hangját építette bele spontán az adott produkciójába.)

Hét hosszú év. A türelem azonban nem volt hiábavaló: ötvennél is több képzett énekes közreműködésével és jó néhány korábbi Bobby McFerrin motívum felhasználásával olyan anyag született, mely elsősorban dzsesszből és afrikai zenei gyökerekből táplálkozik, amit számtalan más – a hatások között templomi ének, altató és musical is felfedezhető – muzsikák ihlette dallamötlet színesít. A hangszeres kíséret mindössze jelzésértékű, Bobby McFerrinnél mindig is az énekhangoké a főszerep. Ki hinné, hogy milyen lassításokat, tempókat, visszhangokat és egyéb, a technika által ma már könnyedén előállítható hangokat lehet az emberi hangszálak segítségével is elérni.
A nyitótételnek szánt Babyben az egymás után felcsendülő, végül egy egész zenekarrá összeálló énekhangok varázsa, a soulos Say Ladeoban használt emberi hanggal elért visszhangzó effektusok és lassítások, a Wailers-ben pedig a speciális énektechnikával életre keltett keleti hangszerek imitálása nyűgözheti le a hallgatót. A VOCAbuLarieS kitűnően példázza, milyen csodálatos az ember vele született hangszere: az ének segítségével egzotikusan bizsergető a Messages, gyermekien játékos a The Garden, energikus a He Ran To The Train és légies a Brief Eternity…

Az ilyen muzsikáknak nincs helye a rádiókban, ezek sokkal mélyebb, sokkal összetettebb alkotások, melyek akár egy egzotikus tea- vagy kávéházat, illetve éttermet, akár egy táncszínház-termet is képesek még különlegesebbé, varázslatosabbá és emlékezetesebbé tenni. A monumentális játékidejű alkotások (a legrövidebb tétel is bő hatperces!) többsége jellegzetes, fülbemászó főmotívummal indít, amit dzsesszes kísérletek, improvizációk és variációk váltanak fel, hogy aztán ismét átadják a helyet a megkedvelt melódiának.
Minden egyes tétel varázslatos, képzeletbeli tájra repíti a hallgatót, ha képes behunyni a szemét és engedni, hogy a zene kiragadja a hétköznapok mókuskerekéből és gondjai közül. Szabadság, felszabadultság, gyermeki egyszerűség, boldogság és életigenlés árad a VOCAbuLarieS-ből, melynek Messages című tételének angolból, latinból, szanszkritből, héberből, spanyolból, olaszból, portugálból, oroszból, japánból, németből, franciából, zulu, egyiptomi és mandarin szavakból egyaránt felépített dalszövege is egyetemes egységről, összetartozásról és összefogásról szól, amit könnyebb átérzéssel, mint a szavak segítségével megérteni.

Bár a dzsesszes megoldásokból kevesebb is elég lett volna, az Éneklés szeretetének nagykövete 60 esztendősen is olyan alázattal, hittel és profizmussal, valamint énekmesterek sorával készítette el legújabb anyagát, ami nem csak időtálló, de az ajánlott hallgatóság szempontjából is kortalannak nevezhető.

Tracklista:
1. Baby
2. Say Ladeo
3. Wailers
4. Messages
5. The Garden
6. He Ran To The Train
7. Brief Eternity

Balajti Péter

2010. 09. 11.