Nem volna meglepő, ha a zseniális producer Clive Davis ajánlotta volna Rod Stewartnak, próbálja ki magát a swing műfajában. A kora egyre inkább megvan hozzá, az elengedhetetlen, olykor kifejezetten laza elegancia sem áll távol tőle, a hangja pedig, nos, tud úgy énekelni, ahogy azt a műfaj megkívánja.

2002-ben jelent meg az első, kifejezetten a karácsonyi piacra szánt Great American Songbook-összeállítás, s bár a kritikusok nem voltak elragadtatva, a műfajra és Rod Stewartra egyaránt fogékony, éltesebb korosztály a kifejezés mindkét értelmében örömmel vette a kiadványt, mely az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban is platinalemez lett. Ilyen remek fogadtatásban az ezt megelőző tíz évben nem volt része a skót énekesnek, aki a váratlan sikert ügyesen kamatoztatta: 2003, 2004 és 2005 októberének közepén újabb és újabb swing-lemezzel örvendeztette meg a nagyérdeműt, ráadásul az Eric Claptont, Stevie Wondert és Bette Midlert is felvonultató 3. rész Grammy-díjjat hozott.

A sikertörténet és a sikersorozat azonban öt évre megtorpant, Rod Stewart saját múltjának válogatáslemezeivel, illetve két műfajkísérletével volt elfoglalva. Érdekes módon, míg a rock-klasszikusok és a soulzene előtt tisztelgő korongok világszerte alulteljesítettek, addig hazánkban mindkét anyag tarolt: a Still The Same… Great Classics Of Our Time arany-, a Soulbook platinalemez lett. A szerényebb nemzetközi visszajelzések hatására Rod kénytelen volt belátni, jobb, ha visszatér a swing-slágerekhez.

A 2010-es Fly Me To The Moon… The Great American Songbook Vol. V. a széria minden korábbi darabjánál kevesebb dalt tartalmaz ugyan, ám zenei csemegékben meglepően gazdag. Érdekes, hogy olyan biztos befutókat, mint a U2-által is feldolgozott – Frank Sinatrával poszthumusz elkészített – I’ve Got You Under My Skin, a Robbie Williams előadásában a Némó nyomában című mesében is felhasznált Beyond The Sea vagy az egykor reklámzeneként újjászülető What a Difference A Day Makes csak most kaptak helyet a Stewart-repertoárban. Igaz, hatásosan bizonygatják a mostani zenei csokor létjogosultságát, akárcsak a feszes, élettel teli Love Me Or Leave Me, a kellő átéléssel és vidám hangulatban megszólaltatott Sunny Side Of The Street, no meg a karácsonyi ünnepi vacsora utáni pillanatokhoz is tökéletes, a Reggeli Tiffanynál című film Oscar-díjas betétdala, a varázslatosan hangzó Moon River.

Mindez persze a rockot és blues-rockot előadó, vagy a jellegzetes líráival elhíresült Rod Stewartért rajongók számára a múlt arcul csapásának, megélhetési szórakoztatásnak tűnhet, de nem szabad elfeledni, egy 65 éves énekesről beszélünk, aki korábban is kipróbálta már magát különféle műfajokban, s előszeretettel nyúlt más művészek szerzeményeihez Mick Jaggertől és Keith Richards-tól kezdve Jimi Hendrixen és Sam Cookon át Bob Dylanig és a John Lennon–Paul McCartney párosig. Még ha nem is ennyire „töményen”, mint ahogy az elmúlt évtizedben a swinggel és Cole Porter, valamint Harold Arlen repertoárjával teszi.

Tracklista:
1. That Old Black Magic
2. Beyond The Sea
3. I’ve Got You Under My Skin
4. What a Difference A Day Makes
5. I Get A Kick Out Of You
6. I’ve Got The World On A String
7. Love Me Or Leave Me
8. My Foolish Heart
9. September In The Rain
10. Fly Me To The Moon
11. Sonny Side Of The Street
12. Moon River

Balajti Péter

2010. 10. 25. 20:42