66 éves az egykori vízvezeték-szerelő, aki nem csak énekli, de át is éli a dalt. Nem véletlen, hogy az általa készített feldolgozások – legyen szó a Ray Charles-féle Unchain My Heartról, a The Lovin’ Spoonful jegyezte Summer in The City-ről, a The Animals által is sikerre vitt Don’t Let Me Be Missunderstoodról, netán Bob Marley Could You Be Loved-járól – egytől-egyig taroltak Joe Cocker előadásában.

A mostani, sorrendben 21. korongja is tartalmaz egy adaptációt: az I Hope-ot eredetileg a Dixie Chicks játszotta, 2006-ban. A feldolgozás még country-világban otthonosan mozgó Tony Brown producerrel készült, majd változott a terv, s a smirglitorkú azzal a Matt Serletic-kel kezdett munkába, aki korábban Carlos Santanával és Rob Thomas-szal is együttműködött.

Legyünk őszinték, a váltás kifejezetten jót tett: a lemezindító-címadó Hard Knocks igazi közönségizzító, dögös, koncert-bemelegítő darab, korrekt tempóval, eleven fúvósokkal és helyén lévő basszusgitárral, valamint Cocker énekbravúrjait ellensúlyozó, magas női vokállal. A ritmus a folytatásban sem lassul, a Get On még a nyitónótán is túltesz: legyen szó fiatalról, középkorúról vagy vele egyidős nyugdíjasról, Joe bácsi nem kegyelmez, de éppen ezért szeretjük.
Az Unforgiven nagyívű, érzelmesen lendületes darab, a korong ritka kincse, mely akár még filmbetétdalként is megállná a helyét. Nem csoda, hogy az Amercan Idol-ban feltűnt Kara DioGuardi társszerző munkája a Woodstockot megjárt veterán bevallottan kedvenc tétele a lemezről…

Rob Thomas szólólemezének zenei világát idézi a The Fall, de a Grammy-díjas művész ugyanolyan remekül megbirkózik a modern hangzással, mint az azt követő, visszafogottságot igénylő So It Goes esetében.

Apropó modern hangzás: a Runaway Train még messzebb megy az elektromos gitár és a szintetizátor ügyesen kikevert hangja sem jelent akadályt, ahogy a rádiós igényeket figyelembe vett Stay The Same-et is csont nélkül szólaltatja meg a borostás dalos.

Nem volna meglepő, ha a Thankful a karácsonyi időszakban kislemezen is megjelenne, hiszen témája, harangjátékszerű kísérettel feldíszített ünnepi hangzása, gospel-kórusa és fülbemászó refrénje mind alkalmassá teszi a szeretet ünnepének zenei aláfestésére.

Joe Cocker új anyaga több mint figyelemre méltó. Bár a So és az I Hope című tételek egy kissé kilógnak a sorból, a végeredmény így is kitűnőt érdemel. Hiába no, nem csak a húszéveseké a világ. Más kérdés, hogy Joe bácsi még őket is képes úgy elvarázsolni, ahogy senki más!

Tracklista:
1. Hard Knocks
2. Get On
3. Unforgiven
4. The Fall
5. So It Goes
6. Runaway Train
7. Stay The Same
8. Thankful
9. So
10. I Hope

Balajti Péter

2010. 10. 27. 22:25