Az 1976-es Day At The Races nem csak címében, de borítójával is reflektál az egy évvel korábbi A Night At The Operára. Mindkét elnevezést egy-egy Marx-testvérek jegyezte mozifilmből kölcsönözték a fiúk, s míg az „éjszakai korong” borítóján fehér keretben pompázik a tagok csillagképeiből kialakított, idealizált Queen-logó, addig a „nappali lemezen” fekete háttérben, erős kontúrokkal megrajzolva látható a két oroszlán, a rák és a szüzet jelképező két tündér a Q-betű, a korona, s felettük a hamvából újjászülető Főnix, a megújulás jelképe. (Freddie Mercury szűz, Brian May rák, John Deacon és Roger Taylor pedig az oroszlán jegy szülöttei.)

A brit zenekar első albuma, melyről négy kislemezt is megjelentettek, s a korong az Egyesült Királyágban és az Egyesült Államokban is platina-minősítést ért el – utóbbi területen ráadásul duplán! – 35 évvel az első megjelenés után frissen remasterizálva újra megjelent. Utóbbi azt jelenti, hogy fogták az eredeti hangszalagokat, s a legmodernebb technológiák segítségével megtisztították és újrakeverték azokat, így a komoly hangrendszer-birtokosok és vájtfülűek legnagyobb örömére jobban szól a cucc, mint az első megjelenés idején.

Bár a lemez sikere egykor némileg elmaradt A Night At The Opera népszerűségétől, az idő mégis a fiúkat igazolta. A banda 5. sorlemezén kétségtelenül nincsenek a Bohemian Rhapsody-hoz vagy a The Prophet’s Songhoz hasonló sokszínű, vokális „mini rockoperák”, s kevesebb a kísérletezés is, a dalok többsége viszont mai füllel hallgatva is működik.

A lemezindító, baromi dögös Tie Your Mother Down rock’n’roll, valódi koncertkedvenccé nőtte ki magát, ám a mű egyperces, meglepő felvezetésének magyarázatára egészen a lemez végéig várni kell: ez a furcsa, visszafelé játszott-hanghatású melódia zárja ugyanis az utolsó tételt, így a lemez folyamatos lejátszásra állítva sajátos zenei kört ad.
Izgalmas kísérletekkel másutt is találkozhatunk: a You Take My Breath Away, azaz Eláll tőled a lélegzetem című kompozíció elején egy levegőből kifogyó énekharmónia kapott helyet, a végén pedig egy fuldoklásból fokozatosan éltető léggel megtelt tüdő által ének teszi reménytelivé a felvételt, melyre sokkal inkább illik a zenével kísért őszinte vallomás, mint a dal meghatározás.

A Long Away első akkordjai elárulják, hogy egy Brian May-szerzeményről van szó, a gitáros felcsendülő hangja pedig megerősíti a sejtést. A kislemezen is megjelent könnyed rocknótáról azonban az azt követő rockkeringő vonja el a figyelmet – joggal. Freddie Mercury The Millionaire Waltz című izgalmas műfajkísérlete nem az egyetlen kincs a korongon, hiszen e korongon hallható a Killer Queen-féle vonalat folytató, játékos rímekben gazdag Good Old-Fashioned Lover Boy is.

Az A Day At The Races legnagyobb sikere azonban kétségtelenül a Somebody To Love című opus, ami érthető módon kislemezen is megjelent, sőt a Queen-repertoár egyik megkerülhetetlen kulcsnótája. (1993-ban a Freddie Mercury emlékkoncerten George Michael is sikerre vitt a Queen megmaradt tagjainak kíséretében). A dal zsenialitását nem csak a dallama, de a parádésan felépített vokálok is biztosítják. Mindez legjobban úgy érzékelhető, ha a felvétel hallgatása közben látjuk az elhangzó sorokat. Bár a CD-borítóban megtalálható a lemez összes dalszövege, mégis inkább a banda hivatalos honapja, a queenonline.com jegyezte szöveget érdemes figyelni, ahol nem csak a főének, de zárójelben a vokál-gondolatok is megtalálhatóak.

Ezzel együtt nem mehetünk el John Deacon érdemtelenül keveset játszott telitalálatos szerzeménye mellett, hiszen bármennyire is mostohán kezelt a You and I, első, maximum második hallásra kijelenthető róla, hogy telitalálatos darab. Érthetetlen, hogy kislemezen nem jelent meg.

Miközben a lemez 80 százaléka a szerelemről, annak elmúlásáról vagy az utána való sóvárgásról szól, Roger Taylor saját dala zenében és témában ezúttal is kilóg a sorból: a Drowse, vagyis Szunyókálás egy személyes hangulatú, álomszerű hangzással megtámogatott álomszerű, olykor kissé aggódó elmélkedés múltról és jövőről.
Szintén más húrokat penget a White Man, mely emberjogi/politikai kirohanás az amerikai őslakosokat ért, erkölcsös gondolkodással valóban felfoghatatlan támadás és pusztítás ellen. Blues-os gitár, rockos-törzsi ütem, az énekben düh, harag, értetlenség és tehetetlen fájdalom kavarog. Sem a téma, sem az ötperces mű nem tartozik a könnyen emészthető darabok közé, mégis kifejezetten hatásos alkotás.

A zárótétel különlegességét már a címe elárulja: Teo Torriatte (Let Us Cling Together), magyarul Kapaszkodjunk egymásba s az alkotás refrénje valóban japánul szól. A verze dallamvilágának hatása a későbbi Queen-slágerben, a Show Must Go Onban köszön vissza, a refrén azonban határozott ütemű, emelkedett zenei témával büszkélkedik. Igaz, a kislemezt csak Japánban adták ki, s ott is csak a Top 50-be sikerült bekerülnie.

A Queen minden korábbi lemezénél slágeresebb az A Day At The Races, egyáltalán nem hallani rajta, hogy 35 évvel ezelőtt készült, ráadásul a 2011-es remasterizálás is a hanganyag minőségbeli javulását szolgálja. Kitűnő.

Tracklista:
1. Tie Your Mother Down
2. You Take My Breath Away
3. Long Away
4. The Millionaire Waltz
5. You and I
6. Somebody To Love
7. White Man
8. Good Old-Fashioned Lover Boy
9. Drowse
10. Teo Torriatte (Let Us Cling Together)

Balajti Péter

2011. 05. 01. 8:52