A Phoenix most már jó úton halad ahhoz, hogy bebizonyítsa, nem csak a példakép, a Rómeó Vérzik tudott szlovákiai rockzenekarként népes magyarországi rajongótábort verbuválni. A 2001-ben alakult, mai felállásában 2006-tól működő csallóközcsütörtöki együttes tavaly áprilisban megnyerte a magyarországi Bandák Csatája tehetségkutató versenyt, hatvanhat zenekar közül bizonyult a legjobbnak.

Az új, Zárva – Szabadon című CD változatos, rockos és metálba hajló szerzeményeket vonultat fel. A zenét közösen komponálták. A lemezhallgatás során többször felmerült bennem, hogy a zenei kivitelezés mellett a szövegekre bizonyára kevesebb idő jutott. Több felvétel esetében ordít, hogy néhány gondolat megváltoztatásával csúcsdalok készülhettek volna. Puss Tamás szövegíró-frontembernek ki kellene lépnie a közhelyes rockzenei szövegkörnyezetből. Az „Itt vagyunk megint, nézd, bár kicsit koszos az arcunk, ruhánkon alvadt vér, de mi most mégis mosolygunk”, vagy a „Kaptam pár pofont az élettől, de nézd, élek, nem haltam meg” már kevés az ilyen, zeneileg kiváló együttestől, ráadásul sok a hasonló gondolat az albumon. Szélesebb témakörök felé kellene nyitni, s lírai felvételekkel is lehetne próbálkozni. Ennek ellenére például az Amire vágysz című zeneszám akár slágerré is válhatna.

A CD-t a legnevesebb magyarországi rockzenei lemezcég jelentette meg, a hibátlan borítót a zanzibaros Sidi felesége, Tóth Mariann készítette.

Mindent összevetve a Zárva – Szabadon túlmutat a szlovákiai magyar zenei közegen. Arra megfelel, hogy a Phoenix Magyarországon is tovább növelje rajongói számát, de ha széles körű népszerűség és elismertség a cél, akkor arra gyúrni kell még.

„Míg érzem, forr a vérem, harcolva szembeszéllel. Nincs semmi, ami megállít, valóra váltható álom csábít” – hangzik a szintén nem túl eredeti megfogalmazás a címadó dalban. Az álom, az előbbre jutás, még a magyarországi rockzenei élvonalba kerülés is azonban tényleg valóra váltható. A Phoenix, igenis, képes erre! (Új Szó – Fülvidék)

Puha József

2011. 05. 04. 8:48