Minden korábbinál hosszabb szünetet iktatott be sorlemezei közé Urs, Sébastien, David és Carlos, azaz az Il Divo, ám 2011 végére elkészült a tenorok hatodik nagylemeze, melynek egyik tételéhez egy vendégénekesnőt is sikerült megnyerniük – de erről egy kicsit később.

A könnyűzenében jártasak számára remek játék az áthangszerelt, s nem egyszer az eredetitől eltérő nyelven előadott vagy eredendően szöveg nélkül ismertté vált, ám most énektémával kiegészült dallamok megfejtése, melyhez ezúttal 10 „feladványt” kínál a kvartett.

A nyitódalnak választott címadó tétel könnyű, lévén Chris Isaak Wicked Game-jéhez készült botrányvideót kiemelten sokat játszotta a Music TV, de David Lynch mozijában, a Veszett a világban is felcsendült, mi több a Gregorian projekt is feldolgozta a jellegzetes hajlításokkal bíró dalt, mely ezúttal az angolt lecserélő olasz szöveg ellenére is azonnal felismerhető.
A folytatás viszont kemény dió, még akkor is, ha az eredeti dal spanyol nyelvű feldolgozását (Llorando) a kilencvenes években sikerre vivő Rebekah Del Rio csatlakozott a négyeshez. Hiába, no Roy Orbison Európában inkább az Oh, Pretty Woman, az Only The Lonely (Know The Way I Feel) és a You Got It című sikerekkel tarolt, nem pedig a Cryinggal – melynek Il Divo-verziója azért különleges, mert majd’ két percig a capella hallhatóak a tenorok, csak utána kúszik be a zene, s vele a Latin-amerikai vendégénekesnő hangja…
Az Evita című musical filmváltozatának magyarországi forgatása, no és Madonna személye miatt is illik ismerni a Don’t Cry For Me Argentina című Webber-szerzeményt, mely a négyes változatában sem sokban tér el az eredeti dal tempójától, hangszerelésétől.

A Dov’é L’Amore csak azoknak adja meg magát, akik nem az énekre és a szövegre, hanem a dallamra fókuszálnak: Samuel Barber eredendően szövegmentes, komolyzenei tétele, az Adagio For Strings többek közt A szakasz című filmből, illetve William Orbit klubfeldolgozása révén vált ismertté.

Bár Oscar-díjas filmbetétdal, akik nem látták a fillérekből forgatott „utcazenész-musicalt”, az Egyszert, azokat az Il Divo révén varázsolhatja el a csodaszép Falling Slowly, s szintén a mozi nyújthat segítséget a Come What May (Te amare) című dolgozathoz, mely hangszerelésében hűen követi a Moulin Rouge!-ban felcsendült szerelmi témát, csak az angol szöveget és a női vokált cserélték le.

A megfejthetetlen kategóriába tartozik az album legerősebb tétele, a Senza parole, melynek alapját Beethoven Holdfény szonátája adja, ám annak továbbgondolását Jörgen Elofsson zeneszerző vállalta magára, a szöveget pedig az olasz Marco Marinangeli írta, aki a Dov’é L’Amore-hoz is sorokba szedett gondolatokat, érzéseket társított, de ő jegyzi többek közt a Wicked Game olasz szövegét is a lemezen.

Igazi dallamkutatásra csábít a Stay (Ven a mi), lévén a Shakespears Sister közel húsz évvel ezelőtti slágere angolul, két hölgy előadásában és egészen más hangszerelésben vált slágerré Európában.

Ahogy a Senza parole, úgy a Sempre Sempre is egyfajta kakukktojás: csak ezúttal nem Beethoven, hanem az opera világa felé kacsintgattak a dalszerzők ihletért – kellő sikerrel. Ezzel szemben Andrea Bocelli szólóban és Sarah Brightmannel közösen is taroló slágere, a Time To Say Goodbye (Con te partirò), melyet – ahogy arról egy friss koncertfelvétel is tanúskodik – idén a Central Parkban is előadott az olasz művész, inkább öngól hatását kelti az Il Divo albumon, hiszen egy konkurenstől kölcsönözni finoman szólva is ötlettelenségre vall.

Hatásos megoldások (Stay /Ven a mi/, Crying /Llorando/), különlegességek (Senza parole, Sempre sempre, Dov’é L’Amore) és meglepetés, valamint kihívás nélküli feldolgozások (Don’t Cry For Me Argentina, Time To Say Goodbye /Con te partirò/) egyaránt jellemzik az új Il Divo új albumot, mely kissé megfáradtnak tűnik, de egy négyest megérdemel.

Tracklista
1. Wicked Game (Melanconia)
2. Crying (Llorando)
3. Don’t Cry For Me Argentina
4. Dov’é L’Amore
5. Falling Slowly (Te prometo)
6. Come What May (Te amare)
7. Senza parole
8. Stay (Ven a mi)
9. Sempre sempre
10. Time To Say Goodbye (Con te partirò)

Balajti Péter

2011. 12. 08. 23:59