Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Lemezajánlók

Lady GaGa: Born This Way – The Remix (Universal)

Lady GaGa - Lady GaGa: Born This Way – The Remix (Universal)

Alig négy éve tűnt fel, máris második remixlemezével rukkol elő Lady GaGa. Míg a 2010-es koronghoz egy album és egy EP, ezúttal a friss nagylemez 10 tétele szolgált alapul az újraértelmezésekhez. A remixkészítők között megtalálható a Goldfrapp, a Hurts és a Foster The People is.

Lehet, hogy azért vág ilyen arcot a lemezborítón Lady GaGa, mert végighallgatta a Born This Way – The Remix című, felemásra sikerült összeállítást?!
Én elhiszem, hogy egy-egy merészen kísérletező újraértelmezés tükrében még jobbnak hat az eredetileg is slágernek szánt dal, de az albumverziókhoz képest messze elmaradnak e gyűjtemény megoldásai, melyek közül a jobb darabok többsége is azon vérzik el, hogy a remixmesterek munkájuk optimális, rádiós játszási hosszúságát mindenáron túl akarták szárnyalni. Holott a kevesebb, több lett volna.

A címadó tétel Zedd Remixe kifejezetten jól indul, de aztán mintha pont a refrénnél fagyott volna le a rendszer: az addig felépített koncepció helyét átveszi a tengernyi effekttel való kísérletezés, amit sikerül fokozatosan minimalra lecsupaszítani. A refrén végül csak a hat és félperces alkotás negyedik percben szólal meg – egyszer.

A négyszeres Grammy-jelölt Goldfrapp duó, mely korábban többek közt a Depeche Mode-nak készített remixeket, Lady GaGa kapcsán érdekes megoldást választott. A Top 10-es Judas ének- és zenei témája lelassítva, torzítva, refrén nélkül szól, a kifejezetten szokatlan koncepció valahogy mégis működik. Csak azt a visszafelé pörgetett beszédet kellett volna hanyagolni, s elég lett volna három és fél perc a 280 másodperc helyett.

Az amerikai Foster The People trió szintén elnyújtja – két és fél perccel! – az egyébként kifejezetten szórakoztató, még barokkos zenei motívummal is operáló, kifejezetten túlpörgetett The Edge of Glory-fantáziáját.

Szintén a játékidőnél vérzik el a Marry The Night, melynek The Weeknd & Illangelo Remixe két és fél percig hibátlan (pedig r’n’b-sé lassították a dögös klubtempót), majd hirtelen gospeles irányba vált, ám céltalanul, így az a rész csak lóg a levegőben…

A visszafogott Yoü and I Wild Beats remixének titka, hogy a szövegből szinte semmi sem maradt, csak a refrén egy része hallható, a hiányt viszont a zongorára átültetett dallammal ellensúlyozta a formáció – meglepően ügyesen. Michael Woods szokásához híven elvetemült trance-hisztériát rittyentett a Black Jesus † Amen Fashionhöz, melyre a műfaj rajongóinak igazán nem lehet panasza. A Bloody Mary The Horrors Remixe nevével ellentétben nem szörnyű, inkább pszichedelikusan monoton.

Lady GaGa első remixgyűjteményének mixmesterei közül egyedül Guéna LG van ezúttal is jelen, s a Scheiße – másfél perces felvezetésével együtt is – a válogatás egyik legjobb klubnótája: a refrént tökéletesen kiemeli, ahogy a tempó és a szintis hangszerelés is hibátlan.
Nem úgy Gregori Klosman kőkemény house-izéje: a meleg-himnusznak számító Americanóban rejlő energia kicsit sem jön át, arról nem beszélve, hogy Klosmannak még az ütős refrént is sikerült hazavágnia. A korong egyik legnagyobb csalódása. Szintén meglepetés, csak éppen a kellemesebb fajtából az ír Two Door Cinema Club remixe, pedig ők azzal az Electric Chapellel pipálták le az Americanót, ami még kislemezre sem került. Stílusosan electro köntösbe öltöztették és véletlenül sem nyújtották-bonyolították túl az alapanyagot – így kell ezt csinálni!

Elvileg itt véget is érne a Born This Way című album dalkínálata, hiszen a tovább négy felvétel (Born This Way, Judas, The Edge of Glory, Yoü and I), ha más verzióban is, de felcsendült már.
A Yoü and I Metronomy Remixe szinte teljes ellentéte a Wild Beats verziójának: a zongora csak a dal végén kap helyet, viszont a teljes énektéma hallható, némi hangmintával finoman megbolondítva. Abszolút korrekt alkotás.
A 2010/2011-es évek nagy szenzációja, a Szigeten is megfordult Hurts teljesen a saját, kissé melankolikus zenei világára formálta a Judast, melynek refrénje így egész másképp, némileg hamiskásan hangzik – pont ettől, illetve a túl harsány, dubstepes dallamvezetés, meg a hosszú lezárás miatt felemás hatású e dolgozat.

Míg a lemezt indító Born This Way Zedd Remixe teljességgel elhibázott választás volt, addig a Twin Shadow nyolcvanas évekbeli hip-hop alapra pakolt, majd refréntájon punkos beütésű remixe valódi csemege.

Minden jó, ha a vége jó, s a The Edge of Glory Sultan & Ned Shepard remixe jófajta dallammal, ütős ütemmel és erőteljes refrénnel operál, ám a verzék hiánya egy idő után sajnos érezhető a hat és félperces alkotásban.

Egy sor remek dal szerepel Lady GaGa Born This Way című 2011-es albumán, ám az annak kapcsán készült remixkorong nem erősíti azt. Négy dal duplán is szerepel (a Hair című dal meg egyszer sem), a remixek nem jól kitalált sorrend szerint, hanem össze-vissza kerültek a korongra, ráadásul még az ötletes és hatásos darabok többsége is feleslegesen elnyújtott játékidejével ront az összképen. Kár érte.

Tracklista:
1. Born This Way (Zedd Remix)
2. Judas (Goldfrapp Remix)
3. The Edge of Glory (Foster The People Remix)
4. Yoü and I (Wild Beats Remix)
5. Marry The Night (The Weeknd & Illangelo Remix)
6. Black Jesus † Amen Fashion (Michael Woods Remix)
7. Bloody Mary (The Horrors Remix)
8. Scheiße (Guéna LG Club Remix)
9. Americano (Gregori Klosman Remix)
10. Electric Chapel (Two Door Cinema Club Remix)
11. Yoü and I (Metronomy Remix)
12. Judas (Hurts Remix)
13. Born This Way (Twin Shadow Remix)
14. The Edge of Glory (Sultan & Ned Shepard Remix)

Balajti Péter

2012. 02. 12. 12:40

A cikk küldése emailben A cikk nyomtatása

Neked mi a véleményed?

Balajti Péter 2012. 02. 12. 0:00
Neked mi a véleményed a lemezről?

Nick-név:

Ellenőrző kód
Ellenőrző kód:

Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.

Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »

Lady GaGa: Born This Way – The Remix (Universal) cikk képei
Lady GaGa - Lady GaGa: Born This Way – The Remix (Universal)