A lemez hangulata igazán felemelő, rosszkedv ellen kitűnő ellenszer. Nagyon bulizósra fogta a dolgot Will, Fergie, Apl és Taboo, hisz csupa-csupa olyan dalt tartalmaz a lemez, amit partyzás közben is szívesen hallgatnánk. A csapat tehát hátat fordított a régen jól bevált hip-hop-os, r'n'b-s stílusnak, és az elektropop valamint a dance-pop vizeire evezett. Hála Istennek. Hisz ki nem unja már a Timbaland által 'kreált' monoton hangzást, ami a 2006-os és 2007-es évben még kitűnően bevált, de mára már egyszerűen irritálóvá vált? Íme tehát az új irányzat, melyet minden bizonnyal többen próbálnak majd ezután utánozni.

Valóban alig találunk lassú felvételt a lemezen, pörgőseket viszont annál inkább: nem sorolom fel az összeset, hisz egy-két kivétellel az összes ide tartozik. Mindössze a 'Meet Me Halfway' komorabb hangulatú, a többire nem lehet ezt mondani, max. a 'One Tribe'-ra. Energikus, igényes és fölülmúlhatatlan. Azt hiszem, ez a három jelző illik leginkább az albumra, amit a régi és új rajongóknak egyaránt ajánlok.

Vannak igazán jó számok, és van egypár, ami kevésbé ütős. A David Guetta közreműködésével készült új kislemez, az 'I Gotta Feeling' például maximálisan tükrözi az egész album mivoltát. Ezért jó döntés volt kihozni kislemezként, hogy ne érje váratlanul a rajongókat, amior meghallgatják a lemezt; de nem feltétlenül ez a legjobb döntés. Az 'I Gotta Feeling' alapja nem véletlenül lehet ismerős sokak számára: a francia DJ ugyanis első igazi slágerénél, a 'Love Is Gone'-nál – egy kicsit persze átdolgozva – már használta azt. Ezért is vélem úgy, hogy nagyjából féltucat dal jobb választás lett volna második kislemezként.

Az sem véletlen, hogy a lemez beharangozó dala, a 'Boom Boom Pow' világszerte hatalmas sikereket könyvelhet el, de főként az USA-ban. Hisz a Billboard Hot 100-as mezőnyét 11 hete vezeti, ami rendkívül ritka a slágerlista történetében. Ez a siker is azt mutatja, hogy az embereknek elegük lett a rágógumi popból és az utána kialakuló r'n'b hullámból, ami igazán 2006-ban kezdődött Nelly Furtado 'Loose' lemezével, aminek ugye Timbaland volt a fő producere.

A Deluxe verzión négy újabb felvétel mellett helyet kapott hat régi-új dal: korábbi B.E.P. számok feldolgozása, elektropoposítása. Ezek a 'Pump It Harder', a 'Let's Get Re-Started', a 'Shut the Phunk Up',a 'That's The Joint', az 'Another Weekend' valamint a 'Don't Phunk Around'. Főként a 'Shut The Punk Up' és a 'Pump It Harder' sikerült igazán ütősre.

Összességében tehát remek a lemez, telis-tele fülbemászó dallamokkal, és ami a legfontosabb, hogy Fergie és a többiek megpróbáltak valami újat alkotni, letudva az elmúlt években divatossá vált, már említett ósdi hangzást.

Tracklista:
1. Boom Boom Pow
2. Rock That Body
3. Meet Me Halfway
4. Imma Be
5. I Gotta Feeling
6. Alive
7. Missing You
8. Ring-A-Ling
9. Party All the Time
10. Out of My Head
11. Electric City
12. Showdown
13. Now Generation
14. One Tribe
15. Rockin to the Beat

Deluxe verzió:
16. "Where Ya Wanna Go"
17. "Simple Little Melody"
18. "Mare"
19. "Don't Bring Me Down"
20. "Pump It Harder"
21. "Let's Get Re-Started"
22. "Shut the Phunk Up"
23. "That's the Joint"
24. "Another Weekend"
25. "Don't Phunk Around"

Luxi

2009. 06. 24.