Amerikában, a korátlan (zenei) lehetőségek földjén még rosszabb a helyzet, mint környékünkön. Ott a közönség még jobban unja az éneklő celebek gyártását. Sőt, ignorálja. Már a szebb éveket látott American Idol (amelynek első, 2002-es szériájában a világsztárrá lett Kelly Clarkson diadalmaskodott) győztesei sem tudják megvetni a lábukat a zeneiparban. A The Voice-nak pedig semmiféle súlya, jelentősége nincs a zenei életben. Az ott feltűntek nem lesznek népszerűek, slágerük nem születik, sőt daluk sem igazán. Nos, ebben a versenyben indult Király Viktor, akinek a „legjobb” tizenkettő közé már nem sikerült bekerülnie. Abban igaza van, hogy a tévéműsor adott neki némi amerikai ismertséget, amely nyilván minimális, alig-alig tapasztalható. Ugyanennyit ért volna el akkor is, ha megnyeri. A mentora, Gwen Stefani állítólag sírva búcsúzott tőle. Szerinte Viktor kiforrott előadó, aki nélküle is megállja a helyét, a többieket viszont még csiszolnia kell – ezzel indokolta meg azt, hogy lemondott róla. A magyarázat ugyan jól hangzik és megnyugtató is, de nem állja meg a helyét. Olyan, mintha Rúzsa Magdit annak idején kirakták volna a Megasztárból, mondván, annyira profi, hogy nincs már helye ott.

Király Viktor jó énekes. Ez a lényeg. Az amerikai tehetségkutatós kirándulásával pedig nem kell többet foglalkozni. A The Voice-szal ugyanis nem lehet zenei karriert megalapozni, holott ez volna a célja. (Új Szó)

Puha József

2015. 11. 25. 15:00