Népszerűségét, sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idén négyszer töltötte meg az ország legnagyobb koncerttermét egyetlen hétvégén, és aki egyszer átélte a Havasi élményt, az bizony jó eséllyel jövőre is ott szeretne lenni. A kérdés már csak az, hogy hol? Mert amilyen ütemben nő a néző és rajongószáma, jövőre vagy 5-6 koncertet kellene gyors egymásutánban Balázsnak végigzongorázni (ami nyilván képtelenség), vagy el kell a szervezőknek gondolkodni, hogy egy szép nyári estén melyik stadion is lesz alkalmas egy 50-60.000 fős megakoncertre, a decemberi időpont helyett. Ha eddig esetleg nem voltak jelen a koncerteken a Balázs demo lemezét évekkel ezelőtt elutasító lemezkiadók képviselői, oda mindenképpen várnánk őket is.

De térjünk vissza arra, hogy mit is kapott az a több mint 40.000 ember, akit kimozdított otthonából Balázs: a megaprodukció idén is óriásit alkotott, ahogy az várható volt, és nehéz szavakkal leírni azt a monumentális élményt, amivel megajándékozták a lelkes közönséget. Jól összeválogatott zenei tételek, óriási kivetítők, nagyon ügyesen kiszélesített, gyakorlatilag a teljes aréna szélességét videó-fallá változtató megoldások, tökéletes hangzás. Keményen megdolgozott egy csapat a lenyűgöző 3D látványvilágért is, és nem sajnálták az időt, energiát az Avatar a’la Havasi világ virtuális megépítésére sem.  Lebo M, az oroszlánkirály szerzője, vagy Radics Gigi tovább emelte az est fényét, ami talán csak a közbeiktatott 20 perces szünet árnyalt be kissé.

Tavalyi koncert-beszámolónkban írtunk róla, hogy noha hatalmas élmény volt, némi hiányérzetünk maradt a show-műsor jellege miatt, amelyben kissé háttérbe szorult a zongora. Az, ami igazából Havasit naggyá tette, és amiben a legjobb. Nos, akinek emiatt tavaly hiányérzete volt, az idén megelégedettséggel nyugtázhatta, hogy a produkcióban a zongora került ismét a középpontba, és az igazán katartikus élményt, amikor a 12000 ember ellenére a légy zümmögése is zajongásnak tűnik, a szóló tételekkel tudta megadni. A műsorba becsempészett etüd-ök, vagy Liszt Szerelmi Álmok c. darabjának tökéletes előadása révén vált a produkció nemcsak élménnyé, hanem teljes értékű estté mind a show, mind a művészet műfajában. Ahol Havasi és a Bösendorfer is megkapta a kellő hangsúlyt a produkcióban.

A végeredmény egy tökéletes zenei élmény, amely teljes joggal szerepelhet a világ legjobbra értékelt produkciói között, a Depeche Mode, vagy Bon Jovi mellett. Havasi és csapata olyan műsort hozott létre, egy olyan Hungarikumot, amely a magyar zenét újra felhelyezi a világtérképre.  Amit a pop-zenével nem sikerült az elmúlt évtizedekben, az bizony a Havasi Balázs által alkotott műfajjal sikerülhet – és ez a magyar zeneoktatásnak is hatalmas sikert jelentene.

Míg a magyar nyelv jó eséllyel sosem lesz világnyelv, addig a magyar zenével könnyebb a helyzetünk, hiszen: „Ha más földrészen születtünk is, a szívünk mélyén mégis mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ez a közös nyelv pedig a zene nyelve.”

Havasi Balázs

Pet

2014. 12. 07. 16:37