Kezdjük azzal, hogy mindkét művész nagy tisztelője és kedvelője vagyok több mint 10 éve, és úgy gondolom, hogy a klasszikus zene értői és kedvelői nem is állítanák egymással párhuzamba a két művészt, vagy annak koncertjét, mert mindketten mást adnak a rajongóiknak. De hadd legyek most egy kicsit unortodox, mivel a 2 héttel ezelőtt Andrea Bocelli koncertet is volt szerencsém látni: hadd állítsak némi párhuzamot (vagy ellentétet) a két esemény között.

Sajnos azt mindgyárt az elején el kell hogy mondjam, sokat vártam Bocelli koncertjétől, és keveset kaptam. Kaptunk tőle egy estét, ahol zeneszámokat tisztességgel és hibátlanul elénekelt, és bár közel se azokat az igazán népszerű dalokat, amit a legtöbben vártak volna, mégsem ezzel volt az igazi gond. A gond azzal volt, hogy ez a produkció nem volt összerakva. Vagy a producer volt szabadságon, amikor ez készült, vagy Havasi szoktatott minket hozzá az ennél jóval élménydúsabb koncertekhez. Illetve, legyünk őszinték, aki látott már Bocelli külföldi koncertet (akár csak DVD-n), az tudja hogy ő se csak erre képes.

Nem akarom magamat ismételve grandiózus Havasi koncertről beszámolni, ezt megtettem már tavaly, és nem szeretném azt megismételni, mert a helyzet jó értelemben változatlan. Jól megkomponált koncert, amelyben megtalálja a számítását az is, aki szóló zongorajátékokra kíváncsi, az is, aki Endi dob őrületeiért rajong, és az is, aki a szimfonikus-kórusos témákat kedveli. Egyszerűen ez a Havasi koncert összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény volt a professzionálisabb, jóval minőségibb munka, a fantasztikus színpadtechnika és nem utolsó sorban a koncertet adó főszereplő közönségszeretetének okán. Természetesen nem zeneileg szeretném leértékelni Bocelli-t, mert az megkérdőjelezhetetlen, de az emberek alapvetően az élményért és a szórakozásért mennek koncertre.

Kételyek vannak bennem azt illetően, hogy Andrea Bocelli valóban azért jött el ismét Magyarországra, mert a közönséget el akarta varázsolni. Amit láttunk, az alapján Ő dolgozni jött el, és amennyi a kötelező volt, annyit megtett. Nem akarnám bántani, de nem illett volna legalább 1-2 szót szólnia a közönséghez, hogy egy kicsit személyesebb legyen az este? Egy üdvözlés, egy köszönet, vagy bármi, ami az adott tracken túlmutat, és ami egy kis személyességet tud az estébe varázsolni. Ahogy Havasi minden egyes zeneszámot felkonferált, ahogy belefűzte élete örömeit, eseményeit esténkbe, megosztotta velünk apróbb titkait, úgy lett az este teljes. Élményteli. Mi ott voltunk Vele, Ő ott volt Velünk.

A koncertélmény másik része pedig az a színpad és videotechnika lenne, amit itt láthattunk, ott pedig csak nyomokban. Nem tudhatjuk, hogy lebetegedtek-e a Bocelli koncertre például azok a kamerások, akik egyébként kellett volna, hogy az élő képekért feleljenek, vagy egyszerűen létszámhiány van, ezért egyszerűen csak behívták a takarító személyzetet, a vállukra kötözték a kamerákat, és kilökték őket a színpadra dolgozni. Amikor két gitárművész szólózik, akkor azt tényleg hátulról, a szék hátát mutatva kell venni? És biztos jó ötlet volt a '85-ben kiadott "Videó vágási és montázstechnikák" kézikönyvet leporolni, és újra azokat elővenni? S ha még mindez nem volna elég, azon kiegészítő képi és videó elemek, amik az élményfaktorban jelentős szerepet játszanak, azt gondolom nem is említhetők egy lapon a két produkció esetében, mert ez olyan volna, mintha valaki a kétütemű Trabantjával akarna díszelegni egy merci mellett. Nem gondolom, hogy Bocelli-t hasonló show elemekkel lehet csak eladni, de a két produkció közötti 10-15 évnyi differencia szemet szúró volt.

A Havasi show egy ország-világ előtt vállalható, olyan minőségű produkció, amire legyen büszke minden honpolgár! Álmodtak egy nagyot, és megcsinálták. Valóban professzionális, minden részletében. Együtt van a kép és a hang, a táncosok és a kellékek, a színpadon minden lámpa és lézerfény pontosan úgy mozog, hogy a megfelelő pillanatban az érzések elragadjanak, és libabőr fusson végig rajtunk. Bátran kijelenthető, hogy a világ egyik legjobb csapata van együtt ebben az óriási produkcióban (közel 450 ember dolgozik rajta!), és a világ egyik legjobb klasszikus zenei koncertje Havasi Balázsé.

Van egy büszke magyar, aki tehetségével, közvetlenségével és maximalizmusával világszinten is nagyot alkotott. Legyünk objektívek, hasonlítsuk össze ezt a show-t a világ bármely hasonló produkciójával, és vonjuk le a konklúziót: van mire büszkének lenni!

Bizony, ha Bocelli ezt láthatná...

Pet

2015. 12. 08. 12:11