Eljött az idő, hogy napvilágot lásson a mostani kedvenccel azonos címet viselő nagylemez, a "Csak egy perc" címmel. A lemezkészítés minden előadó életében egy-egy újabb kaland, minden dal egy újabb kihívás. Betti, Zsolti és Zoy! az új album megjelenése alkalmából dalról dalra egyesével elmondják, mi jut eszükbe a felvételekről...

Csak egy perc
A szám a végzetről és a sorsszerűségről szól. Mottója: nincsenek véletlenek!

Szabad vagy
Egy kapcsolat legkeserűbb része a rádöbbenés: elfecsérelt idő volt azt a másikra pazarolni. A szám ennek felismeréséről szól.

Add nekem az álmod...
Az első éjszaka mindig döntő jelentőséggel bírhat az életben. Körbelengi a misztikum: ebből még bármi lehet. Ezt a pillanatot merevíti állóképpé a szám.

Őrülten várlak
Az újra egymásra találásnak is megvan a varázsa. Különösen, ha az hosszú idő után történik. Ki mennyit változott? Vajon milyen lesz most? A félelem jogos...

Mivel jobb, mint én?
Örök másodiknak lenni a leghálátlanabb dolog. Elhagyottnak lenni még kegyetlenebb... Nehéz beletörődni a sorsba és tudomásul venni, hogy vége. A cím önmagáért beszél: hisz ki nem tette volna fel magának ilyen szituációban a klasszikus kérdést?

Lépj tovább!
Realista tényábrázolás. A felismerés szülte bizonyosság. Nem passzolhat minden az életben. Aminek nincs értelme, azt tényleg kár tovább erőltetni...

Fáj!
Az idő változik. Sajnos az érzések is. Sokszor magunk sem tudjuk megmondani miért. Egyszerűen megtörtént. Kegyetlen kimondani. De elmúlt...

Várok rád!
Szerelem. Egymásra találás. Majd a keserű felismerés és búcsúzás. Hiába az érzések ha elválasztja azt, több száz kilométer. Néha egy földrész... Vajon kibírja a kapcsolat a távolságot? Az illúzió fenntartásának része a fogadkozás.

Hívj!
Mindenki követ el hibát. Kevesen vannak, aki be is ismerik. A bocsánatkérés viszont sokszor kevés, hisz mi van, ha a másikban még ott bujkál legnagyobb ellenségünk, a büszkeség?

Örökre elmegyek...
Egy búcsúzó utolsó kívánsága, vagy egy folyton visszatérő álom misztikus üzenete? Nehéz a megfejtés. Hisz a múlt folyton kísért...

Jónap Tamás

2004. 11. 18.