Az október végén megjelent Unbreakable legnagyobb talánya egyértelműen az volt, hogy vajon megsínyli-e a lemez Kevin Richardson távozását. Nos, a válasz egyértelműen NEM, ráadásul a két évvel ezelőtti Never Gone-hoz képest is sokat fejlődött a csapat – pedig az sem volt rossz lemez. Érdekes, hogy arról a korongról egyedül az Incomplete vitte valamire nemzetközi vizeken, ám az Unbreakable nagyon komoly slágereket tartogat.

Brian Littrell nyáron egy interjúban azt ígérte, most egy kicsit elrugaszkodnak az eddigi hangzástól, sokkal több gitárt fognak használni, és erősen popos, már-már rockos lesz az új lemez. Tényleg ilyen lett. És baromi jó lett.

Az első hat track például úgy jó, ahogy van: fél órányi hallgatás után eszembe sem jutott, hogy kivegyem a lemezt a számítógépből. A második helyre sorolt Everything But Mine telitalálat, talán még nagyobbat szól, mint a kislemezre elsőként kimásolt Inconsolable. Nick Carterék az utómunkálatok végén azt mondták, a Helpless When She Smiles lesz az új album húzótrackje, és valóban: kétségtelenül ez a legerősebb dal a korongon, ebből készül a következő videoklip is.

Említésre méltó a hatodik helyre sorolt Any Other Way, amelyben AJ olyat énekel, hogy valami egészen elképesztő. Egyedül a One In a Million az egyetlen dal, amely picit kilóg a sorból, de a következő Panic már feledteti is a néhol unalmas sémákat. A You Can Let Go nem véletlenül lesz sokaknak ismerős, hiszen az ABC ezzel a dallal promózta a Grace Klinika november 8-i epizódját. Az egyik legügyesebb, legötletesebb track pedig az utolsó Unsuspecting Sunday Afternoon.

Szóval a Backstreet Boys jól tette, hogy Kevin Richardson kilépése után nem tette le a lantot. Az Unbreakable teljesen rendben van: a fiúk felnőttek, megtanultak énekelni, a dalok teljesek és – talán az együttes pályafutása alatt először – sokszínűek. Az Unbreakable akár 4-5 kislemezt is simán kitermelhet még.

Juhász Gergely

2007. 11. 29.