Ha igaz, hogy ezt a századfordulós dupla lemezt valóban csupán ezzel a 4 oldalas melléklettel hozták forgalomba, az maga a szégyen. Az sincs rajta, hogy hol vették fel, hogy valóban koncert közben köszöntötték-e az új évet – a ’River Of Dreams’ után robbannak a petárdák, Joel bemondja a 2000-et és köszönti New York-ot, vagy ez csak utólagos szerkesztés? Az előadás viszont zseniális. Függetlenül attól, hogy az ember ismeri a dalokat, vagy sem, a lavinaként gördülő műsor lendülete magával ragadja. A megszólalás és a technika persze modern, de az egésznek van egy klasszikus beatkorszaki zamata, amit a ’70-es években produkáltak az akkori nagyok, így Elton John. A torzított gitár, az erőteljes dobmunka kimondottan rockos, jól példázza ezt az egykori Sly And The Family Stone siker, a ’Dance To The Music’, valamint a ’Honky Tonk Women’ átdolgozása. Joel képes megkapó harmóniákat írni – így a zongora és akusztikus gitár intróval, verzével operáló ’Goodnight Saigon’ -, de rögtön utána átvált Bruce Springsteen vadállati erejébe – ’We Didn’t Start The Fire’ -, amit egy big band stílusú swing követ, majd belekap a tradicionális ’Auld Lang Syne’ akkordjaiba. Mindvégig változatos, rockerek számára is élvezhető, tökéletesen felépített koncert. A profizmus mintapéldája.

Jónap Tamás

2000. 09. 19.