Na de sebaj, végülis a zene a lényeg...
Számos olyan death/black albumot halottam már, ami gyomorforgató külsőségeinek ellenére igényes, húzós muzsikát tartalmazott. Sajnos ez esetben ismét csalódnom kellett. Aki ismeri a Sepultura Bestial Devastation, vagy a Deicide korai demoit, azoknak ismerős lehet ez a féle hangzás. Míg az előbb említett zenekarok az évek során fel-feltörtek, igényesedtek, addig a Lux Occulta egy 20 évvel ezelőtti garázs hangzással állt elő. Mit ne mondjak, borzalmas. Az összefüggéstelen zajokat, néha egy-egy lelassult rész követi, ahol vokálok is felcsendülnek, de aztán visszatér a pokolian kalapálós, hullaszagú hörgés.
A lengyel bandának nem ez az első alkotása. Lehet hogy csak én nem olvasok a sorok között, és ez egy túlzottam művészi megoldásokat tartalmazó, elgondolkodtató lemez, de számomra ez mégis inkább primitív, szánalmas próbálkozás a piac meghódítására.

Gab

2002. 07. 02.