A Bounce hangzásban és dalok tekintetében a Crush folytatásaként is felfogható. A címadó dal, az It's My Life slágert juttatja eszembe. Az első maxi, az Everyday az egyik legjobb tétel a lemezen, melyre ugyanúgy a gitácentrikusság jellemző, mint az egész albumra. Nagyon erőteljesen szaggatnak a 6 húrosok, melyre jó példa a The Distance, Bounce és a Hook Me Up dalok. Persze a lassú tételek is kötelezőek egy Bon Jovi lemezen (Joey, All About Lovin' You és You Had Me From Hello). A Bon Jovi-ra jellemző igényes szólók, dallamok, középtempós dalok mind megtalálhatók a Bounce-on, de emellett kellően modern, nem lehet mondani, hogy megállt náluk az idő kereke, pedig már a teljes legénység a negyedik x-et tapossa. Az albumos dalokon túl, a demos dalok sokat dobnak nálam a zenekar megítélésében. Minden albumukat sok demo is kísér, amik a nagylemezre nem kerülnek rá, de maxiként, bonus track-ekként elérhetők. A Bounce esetében is született jó pár ilyen dal: Standing, Lucky, No Regrets, stb. Ezek nekem talán még jobban tetszenek, mint a nagylemezes szerzemények, de nyilván a szövegük és vadságuk miatt ezek már nem fértek bele a nagylemez koncepciójába. Mindenesetre jó tudni, hogy a zenekar képes ilyen dalokat is írni, amit az élő teljesítményükkel csak tovább fényeznek. Lehet ugrálni, tapsolni, a Bon Jovi él és virul, 2002-ben is!
(Demo számokkal együtt a lemez 5 csillagos, ezek nélkül csak 4,5 :))

Gab

2002. 09. 23.