Az Of Montreal egykor abból a városból indult, mint a R.E.M. Az elmúlt 15 évben 11 albumot hoztak tető alá, az első igazán jelentős produkciójuk 2004- ben született Satanic Panic in the Attic cím alatt. A 2010 őszén kiadott False Priest albumuk után 2012. február 7.- én került a boltokba a Paralytic Stalks. A Queen - Bohemian Rapsody című szám jut róluk eszembe, s talán Barnesre, a kissé őrült mutatványosra is némileg hatással voltak annak vad váltásai. Ezt továbbfejlesztve, egy kis avantgárd klasszikus zenével keverve eresztette ki a fejében felgyülemlő, önmagával folytatott küzdelmeket. A súlyos témák ellenére az album egyáltalán nem szenved hiányt fülbemászó dallamokból, jó értelemben vett túlbonyolítottság jellemzi. Az újdonsült nagylemez képzeletben három részre osztható. Enyhe felvezetésként lassan sodródunk a Gelid Ascent és a Ye, Renew The Plaintiff számokkal, majd hirtelen egy dühös kavalkádba cseppenünk, a Spiteful Intervention és a Dour Percentage dalok pedig glames tempóban haladnak tovább meglepő energia kitöréssel. Az albumot javarészt az utóbb említett hangzás járja át. A veszély abban rejlik, hogy a lemez végén található számok a megszokottnál jócskán hosszabbra sikeredtek, 7- 8, vagy akár 10 percesek is lehetnek. Barnes mintha az album végén még igyekezne becsempészni egy kis őrületet, ám ez már túlzásnak hat. Mindent összevetve az album megérdemli a figyelmet.

lati

2012. 04. 04. 0:24