Ízig-vérig kidolgozott dalokról van szó, amiket jó ideje gyúrtak már a srácok, éppen ezért elég felszínes lenne úgy elmenni mellettük, hogy "húdejó", sokkal inkább szakmai elemzésre késztet a produkció. Ezt viszont itt és most mellőzném, és a music.hu-n inkább ajánlani szeretném az anyagot! Egyedi, merész, és éppen ezért a Wendigo nem a slágerekről szóló aktuális kedvenced lehet, hanem sokkal több annál.

A kedvencek hatásai itt-ott érződnek a dalokban, de sok mindent bele is lehetne tévesen magyarázni egy ennyire komplex album esetében. Hiába ugrik be pl. Brian May neve a Let It Out dal szólójában, mégsem az összehasonlíthatóság kerül előtérbe, sokkal inkább a jobbnál-jobb "ízek" és zenei képességek kiaknázása.

A legelső benyomásom az volt, hogy az ének kicsit háttérbe szorult a keverésnél, és hallva élőben a csapatot, ott azért agresszívebb szokott lenni BZ hangja, amit a lemez kevésbé ad vissza. Lehet hogy tévedek, de az is lehet, hogy szándékosan van így, mindenesetre többszöri hallgatást igényel az album, amire végül 10 dal került fel. Számos apróság, finomság színesíti még a végeredményt, melyeket annyira lenne hatásos és izgalmas leírnom, mint egy akciófilmet telefonon elmesélni. :) Meg kell hallgatni!

A borító világos (fehér) hátterű, szépen kivitelezett - akárcsak a zenekar weboldala - ami szintén egy pofon az átlagos fekete metál kliséknek. Aki vonzódik az egyedi, progresszívbe hajló, metalos, technikás, dallamos zenékhez, az mindenképp szerezze be a Wendigo lemezét!

Gab

2006. 07. 31.