A tagok négy év alatt érkeztek el arra a pontra, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű szerzemény állt a rendelkezésükre. Bele kellett tanulni a hangszerelés, és vokálszerkesztés mikéntjébe, és a végletekig le kellett ereszkedni a műfaj mélyére, hogy a rejtelmeket, és varázslatokat is magukkal tudják hozni. A dalszövegek, épp úgy szólnak hétköznapi dolgokról, mint a bolygónk életéről. A külsőségekben, és hangzásban irányt mutató Valentine, és Valensia mégsem kíséri a lemezboltokig a hallgatót. Minden szerzeményben gondosan ügyeltek arra, hogy megszülethessen egy kis világ, hogy lehetősége legyen, egy egyéni hang kialakulásának, ami a Magyar viszonyok között is megállja a helyét. A következő fejezet az énekes keresésről szólt, hiszen a dalokat meg is kellett szólaltatni. Próbálkozás gyanánt, végigjárták az összes létező zene,-vagy zenével foglalkozó iskolát és teleírták a faliújságokat S.O.S. jelekkel... Hosszas keresés után találtak Attilára, aki pár hónap múltán, már teljes jogú tagsággal rendelkezett a Mysteryben. Így született meg a végeredmény, az a trió, akiket most Mysterynek hívunk. A zenekar stílusa javarészt behatárolhatatlan, inkább a rock-klasszikus útvonal járható, de a musicalszerű-pop ról sem szabad megfeledkezni. Kovács Attila énekhangja nagyon jó, különösen a "Keringő", a "Nap gyermeke" és az "Új nap, új kép" c. dalokban mutatkozik meg, utóbbi egy kellemes, lírai dal.

A korongon található 13 dal könnyen emésztető, befogadható. A zenekar tulajdonképpen mindenről beszámol - a dalokon keresztül - ami számukra a zenét jelenti. Aki szereti az ilyen összetett dolgokat, nem fog most csalódni.

Jónap Tamás

2002. 06. 10.