A fiúk egy csapásra meghódították a különböző slágerlistákat. Első kislemezük, a „What I Go To School For”, szinte minden listán ott volt, és a tini lányok rögtön a szívükbe zárták a Busted-ot. A következő kislemez („Year 3000”) még poposabbra sikeredett elődjénél, és az emberek könnyen be is fogadták, nem beszélve a vicces és humoros klipről, melyben a fiúk önmagukat alakítják. A Busted bemutatkozó albuma 11 felvételt tartalmaz. A fiúk ugyanúgy görbe tükröt mutatnak a tiniknek, mint annak idején a Blink 182 tette. Ezt az érzést fejezi ki a „Dawson’s Greek” és a „Britney” c. dal is, a lázadás, a szabadság és a hatalom szövegek kerülnek előtérbe. Méltán fogják kedvelni az „elnyomott” tinik, a szülők már kevésbé. Viszont a stílus erősen a Green Day-re hasonlít. Ami egyrészt kellemes, másrészt pedig nem egyedi. Arról nem is beszélve, hogy cirka 30 perc még nem egy nagy durranás. Mindenesetre a három londoni srác népszerű, és aki meghallgatja bemutatkozó lemezüket, velük fog nevetni, hiszen mi is voltunk lázadó pubertások valamikor.

Jónap Tamás

2003. 04. 23.