Öt év után újra lemezt készített az LGT. Ez már önmagában is örömhír: az 1997-ben nagy meglepetésként megjelent "424 - Mozdonyopera" lemez után nem tudhattuk, számíthatunk-e valaha folytatásra. Nem a kiadói elvárások, szerződéses kötelezettségek vagy netán az LGT-nimbusz fenntartásának igénye motiválták az új album megszületését, hanem a művészi belső kényszer - és ez hallatszik is az anyagon. Pedig éppenséggel jubileumi kiadványnak is tekinthetjük ezt a lemezt: a Locomotiv GT éppen 25 éve muködik a Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti János felállásban - bár ez eszükbe sem jutott "a fiúknak", mikor hozzáfogtak a felvételekhez. Ugyan az elmúlt években mindahányan aktívak voltak szólóelőadóként vagy más zenekarok tagjaiként, de ahogy ok négyen LGT-ként együtt zenélnek, az valami egészen különleges élmény - nekik is és nekünk is. Presser Gábor fejében már évekkel ezelőtt készen állt a "kocsmalemez" koncepciója. Februárban kezdődtek a felvételek Presser házi stúdiójában. Az előkészítő munkálatok, a dalok vázának kidolgozása mellett itt már végleges felvételek is készültek, így címéhez, koncepciójához híven félig-meddig "szobalemez" lett "A fiúk a kocsmába mentek". A házi dzsemelés hangulata megmaradt a Tom-Tom Stúdióban is, így a megszokott, míves kidolgozottság mellett végig átsüt a felvételeken az oldott együttmuzsikálás öröme. 11 dal került fel a több mint 50 perces lemezre. Egészen különös hangulata van ennek az új albumnak; más, mint bármelyik eddigi LGT-lemez, de ez mindig is jellemző volt rájuk: nem klisékkel dolgoznak, mindig mást csinálnak, és mindig nagyon jót. Ha végignézünk a Locomotiv GT életművén, alig találunk két hasonló lemezt; mintha mindegyiken más-más zenekar játszana. Karácsony János kétsoros prológusa adja meg az alaphangulatot; ezután máris valami olyan szólal meg, ami igencsak meghökkentő a Locomotiv GT-tol: egy igazi, vérbő kocsmadal, "A mi kocsmánk". De persze ez is az LGT, nagyon is az. Ereje van, hangulata van, ráadásul fülbemászó is. Még el sem ült a kocsmazaj, máris megdörren a "De jó lenne észnél lenni". Nyomban itt az egyik LGT-védjegy: az izgalmas, soronként váltott ének. És a laza, elengedett játék: három perc után akár vége is lehetne a dalnak, de aztán még hosszú percekig hömpölyög a zene, a zene, a zene; nagyszerű szólók, pazar hangszerkavalkád - még egy régi ismerős, a Doktor is beköszön. Olyan ez itt, mint egy deklaráció, vagy inkább egy vállrándítás: nem számít a média, a népszerűség, a példányszám - ez itt a Locomotiv GT. Trendek fölött, túl az elvárásokon. Persze élő legenda, de ez sem számít. Csak a zene. Dusán csupán öt szöveget írt erre a lemezre, a többi ezúttal Presseré. A "Miért fáj úgy" igazi Dusán-szöveg: néha az ember elsőre nem is érti, miről szólnak a sorok, de az biztos, hogy hatnak a lélekre, jó mélyre. Az LGT-fesztivállal és az új lemezzel kapcsolatos információk a www.lgt.hu webcímen találhatók. Igényes korong, igényes befogadók számára!

Jónap Tamás

2002. 05. 19.