Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Lemezajánlók

Depeche Mode: Remixes 2. 81–11 (EMI)

Depeche Mode - Depeche Mode: Remixes 2. 81–11 (EMI)

Lecsapott a jubileumra a Depeche Mode: a formáció 1981-ben jelentette meg első albumát, a 30. évfordulóra kiadott gyűjteményére pedig tucatnál is több dal különleges, illetve vadonatúj remixe került. A friss újraértelmezések között megtaláljuk Eric Prydz, a Röyksopp és a Stargate egy-egy munkáját is. Figyelem, nem rókabőr!

A Depeche Mode első hivatalos remix-gyűjteményét 2004-ben tette le az asztalra, ám az 1981–2011-es ziccert nem tudták, és nem is akarták kihagyni a fiúk, így az idei évre újabb újraértelmezés-csomaggal készültek.

Volt miből válogatni, ám a szerzemények címének tekintetében is igyekeztek elkerülni az előző pakk tartalmát, ami többé-kevésbé sikerült is, hiszen az egylemezes kiadásokon mindössze két tétel – a Personal Jesus és a Never Let Me Down Again – címe egyezik meg. (Mindkét verzióból készült 3-lemezes kiadás is).
Így aztán, nem meglepő módon a 13 tételes összeállítás több mint fele a 2005-ös Playing The Angel, illetve a 2009-es Sounds of The Universe lemezekről került ki, de találni a legelső DM-albumról is tételeket, mint a Tora! Tora! Tora! vagy a Puppets. Sőt, mindössze a lemezindító Dream On zseniális Bushwacka megoldása készült 2004 előtt, a többi alkotás az azt követő években született – hat remix pedig konkrétan idei darab…

Az amerikai Dance listát vezető Dream On Bushwacka-féle újraértelmezése nélkülözi a jellegzetes gitárpengetést, helyette masszív ütem és finom trance-hangzás, valamint nem túl tolakodó, futurisztikus effektek egészítik ki Dave Gahan énekét. Az öt és félperces tétel nem csak hatásos, de abszolút korrekt lemezindító is.

Minden idők egyik legnagyobb Mode-klasszikusa, amit még Johnny Cash is feldolgozott, a Personal Jesus ezúttal a The Stargate producer-duó jóvoltából született újjá. A New Yorkban tevékenykedő norvég páros trance-dance megoldása teljesen naprakész, na persze Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen könnyen érzik a trendet, lévén részben ők diktálják azt, hiszen az elmúlt években töbek közt Rihannával, Katy Perryvel, Jennifer Lopezzel és Beyoncéval dolgoztak együtt.

Több tekintetben is kilóg a sorból a francia M83 dalválasztása és kivitelezése: a Suffer Well M83-as remixe teljesen új alapokra helyezi Dave Gahan énekét, gyakorlatilag mintha egy egészen más, mégis kifejezetten működőképes elektronikus opust hallanánk, a refrén fődallama helyett annak vokálja érvényesül, ám mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért működik e merész kompozíció.

A brit UNKLE páros ijesztően induló dolgozata elején kísérteties hangzású, retro-electro kakofónia uralkodik, de innen szép nyerni! A John The Revelator remixe erős egésszé formálódik, s nehéz megállni, hogy az ember táncra ne perdüljön a hallgatása közben!

Remekműveket is el lehet rontani egy-egy merész zenei kísérletnek álcázott újragondolással. Szerencsére az eredetileg is közel hétperces In Chains, mely a legutóbbi DM-koncertsorozat, a Tour of The Universe nyitódala volt, jó kezekbe került 2011-ben. A dal Tigerskin’s No Sleep Remix Editje jól felépített, korrekt fel- és levezetéssel bír, köztük pedig Dave Gahan hangjához és énekéhez illő effektek, valamint az eredeti szintidallamok finoman igazított megoldásai színesítik az eredeti változatnál magasabb ütemszámmal bíró alkotást, mely tökéletesen hű a Depeche Mode szellemiséghez.

DM akusztikusan? Bizony! A hattagú SixToes vonósokban gazdag alapra helyezte a Peace-t, melybe olykor katonai dobpergés és a háttérben diszkréten meghúzódó bendzsójáték járul hozzá a nagyszerű zenei élményhez. Köszönet érte!

A Depeche Mode második remixlemezének zenei sokszínűségét erősíti a banda bemutatkozó lemezén, illetve az 1981-es Just Can’t Get Enough című kislemez B-oldalán is megtalálható Tora! Tora! Tora! merészen kísérletező megközelítése a háromtagú svéd Miike Snow formációban alkotó Christian Karlssontól és Pontus Winnbergtől. Munkájuk végeredménye a jól megfogott refrén ellenére túl elvont és túl idegesítő. Csak bátraknak és fanatistáknak!

A 2010-es DJ Magazine Top 100-as összesítésében 30. helyen található svéd lemezlovas, a hazánkban többször is megfordult Eric Prydz a formáció egyik mérföldkövét, a Never Let Me Down Againt vette kezelésbe. A meghatározó zenei alap főmotívum nélkül szólal meg, Dave Gahan énekestől pedig csak a dal első sora hallható, ám egy profi ennyiből is képes valódi klubfinomságot kotyvasztani – ahogy azt ez a hétperces példa is mutatja.

A 2005-ös I Want It All elektronikus hangokkal megpiszkált, kopogós alappal megfejelt változata, a Roland M. Dill Remix ugyanolyan légies, mégsem emlékezetes, viszont kevésbé elvarázsolt, mint az eredeti változat. Igaz, ennek a bő kétperces felvezetése nemcsak monoton, de unalmas is.

A telitalálatos Wronghoz annak idején számos remix készült, a dán DJ, Anders Trentemøller megoldása a jobbak közé tartozik, s nem csak az énektémát, de az eredeti zenei kíséretet is sikeresen megidézi az eredeti dalnál kétszer hosszabb újraértelmezés.

A gyűjtemény egyik legpopulárisabb darabja a DM hajnalán készült Puppets Röyksopp-féle újraértelmezése: hamisítatlan szintipop, naprakész hangtechnikai keveréssel, egyúttal maximálisan hűen a nyolcvanas évek zenei világához. Kislemezre vele!

A két német „hangkotyvasztár”, Oliver Huntemann és Stephan Bodzin az effektekben és különleges szintihangzásban gyárilag is gazdag Everything Counts-ot kapta darabjaira, építette újra, mely minimálisra veszi az énekhangot – az eredmény is ilyen: embertelen. Sokkal többet és jobbat is ki lehetett volna hozni ebből a slágerből, ötletnyomokat ugyan találni a techno-betétben, de ez édeskevés. Kár érte.

A francia csengésű Jacques Lu Cont művésznév mögött az egyik legdörzsöltebb brit producer, Stuart Price bújik meg. Az eredetinél tempósabb alkotása – mely a maga nyolcperces játékidejével a korong leghosszabb tétele – nem nélkülözi a torzítós gitáralapot, hozza a teljes énekhangsávot is, amit jól táncolható ütem fokoz, ám a korrekt iparosmunkából pont az eredeti felvétel sajátos varázsa veszett el valahogy.

Szusszanásnyi helyet sem hagyott a Depeche Mode második remixgyűjteményének hordozóján: a 78 perc 59 másodperces játékidejű kiadvány méltó folytatása a 2004-es Remixes 84–04-nek, mind a dalok, mind a remixkészítők tekintetében. Jórészt az azóta eltelt időben született slágerek, illetve 2011-ben készült újragondolások adják a kiadvány frissességét, melybe az elektronikus könnyűzene számos irányzatának nagyjai és úttörői pakolták bele tudásukat. A Tora! Tora! Tora!, az I Want It All és az Everything Counts megoldásai ugyan kissé alulmaradnak, de egy ötös alát mindenképpen megérdemel ez az átgondoltan válogatott remixgyűjtemény, melyről meghallgatás után kiderül: szó sincs az emberbe első látásra reflexszerűen belehasító nyúzzunk-le-még-egy-bőrt-a-rajongókról-koncepcióról.

Tracklista:
1. Dream On (Bushwacka Tough Guy Mix Edit)
2. Personal Jesus (The Stargate Mix)
3. Suffer Well (M83 Remix)
4. John The Revelator (UNKLE Reconstruction)
5. In Chains (Tigerskin’s No Sleep Remix Edit)
6. Peace (SixToes Remix)
7. Tora! Tora! Tora! (Karlsson+Winnberg /From Miike Snow/ Remix)
8. Never Let Me Down Again (Eric Prydz Remix)
9. I Want It All (Roland M. Dill Remix)
10. Wrong (Trentemøller Club Remix)
11. Puppets (Röyksopp Remix)
12. Everything Counts (Oliver Huntemann+Stephan Bodzin Dub)
13. A Pain That I’m Used To (Jacques Lu Cont Remix)

Balajti Péter

2011. 06. 18. 13:39

A cikk küldése emailben A cikk nyomtatása

Neked mi a véleményed?

Balajti Péter 2011. 06. 18. 0:00
Neked mi a véleményed a lemezről?
Vendég 2011. 08. 01. 18:27
Tetszik a kritika, de szívesen olvastam volna a többi remixről is (3 lemezes kiadásból)

Nick-név:

Ellenőrző kód
Ellenőrző kód:

Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.

Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »

Depeche Mode: Remixes 2. 81–11 (EMI) cikk képei
Depeche Mode - Depeche Mode: Remixes 2. 81–11 (EMI)