Öröm az ürömben, hogy az új többségi tulajdonos kijelentette: „Az EstFM által vállalt kulturális szerepvállalás a jövőben is megmarad a rádióállomás alapértékei között”.

2000. júliusában egy merőben új, üde színfolt jelent meg a magyar éter palettáján: a heti programmagazinjairól ismert Est Média friss vállalkozása, az EstFM ez idáig sohasem tapasztalt jelenséggé nőtte ki magát csaknem fél év alatt, köszönhetően színes műsorstruktúrájának, fiatal és dinamikus műsorvezetőinek, és egy olyan utánozhatatlan hangulatnak, amely szerény véleményem szerint fergeteges, egyedülálló és megfoghatatlan.

Tavaly márciusban kezdődött az adó kálváriája: 20 műsorvezető fizetésemelést követelt petíció formájában a tulajdonostól, mire a vezetés egy huszárvágással megvált a fentebb említett csaknem 2 tucat személytől. Az adó népszerűségéből és egyedi hangulatából rohamosan vesztett, nem sikerült pótolni a hiányzó munkatársakat. A létszám redukálás hatására szeptember 20.-án bejelentette az Est Média, hogy a rádió veszteséges és meg kíván válni tőle.

A napokban eldőlt a nagy kérdés: az eddigi kisebbségi tulajdonos, MoccaMogul Kft., élve elővásárlási jogával, kapva kapott az alkalmon, és felvásárolta a vállalkozás többségi részét. Nem tudom kifejezni, hogy ennyire fog hiányozni a piros/fekete lógó, a különleges reklám spotok, a 98.6, a 240-3385 az életemből. Használja ki minden kedves EstFM rajongó az időt, ne tétlenkedjen, vásároljon minél több 90 perces magnókazettát, és örökítse meg azt, amit még lehet. Az EstFM archív műsoraiból összeválogatott részletekkel búcsúzik minden egyes nap a hallgatóktól, egészen december 31.-ig.

Simon Péter

2002. 11. 05.