Mihez kezdesz a megváltással? – teszi fel a kérdést a legendás francia drámaíró, Victor Hugo A nyomorultak című vaskos kötetében, melynek hőse, Jean Valjean kenyérlopásért és szökési kísérletekért 20 év börtönt kapott. A büntetés lejárt, ám a törvény éber őre, Javert, szemmel tartja a veszélyesnek titulált férfit, aki lassan maga is elhiszi, amiben őrzője vakon hisz: az ember nem változik, a bűnös bűnös marad.

De vajon az előítélet vagy a megelőlegezett bizalom az erősebb, feloldhatja-e a múlt vétkét a jelen és a jövő áldozathozatala?

Komoly kérdések, fenséges zenék, parádés szereposztás – ezt kínálja A nyomorultak című musical mozifilm-változata, melynél a színpadi projekt producere, a méltán híres Cameron Mackintosh bábáskodott, a rendezői székbe pedig az a Tom Hooper huppant, aki 2011-ben A király beszédéért Oscar-díjat kapott.

A nézőket persze értelemszerűen a vásznon felbukkanó hírességek vonzzák majd a mozikba: Jean Valjean szerepében az alakításáért Golden Globe-ra felterjesztett Hugh Jackman látható, Javert-t Russell Crowe kelti életre, akik elől bizony a 157 perces alkotásban alig negyedórányit látható Anne Hathaway lopja el a show-t. S nem csak azért, mert az I Dreamed A Dream című kulcsdalt ő énekelheti, hanem azért, AHOGY énekli: csodaszépen és bámulatos átéléssel. Nem csoda, hogy ő is kapott egy Golden Globe-jelölést…

Russell Crowe mély hangjába és szigorú karakterformálásába sem lehet belekötni, ellenben Hugh Jackman abszolút hiteles alakítását pont az énekhangjának és -tudásának hiánya gyengíti.

A komikusi oldalt Sacha Baron Cohen és Helena Bonham Carter ripacskodó kettőse erősíti, Amanda Seyfriedről pedig a Mamma Mia! óta tudjuk, hogy van hangja. Ellenben a vele párt alkotó, elsősorban A katedrális című sorozatból ismert Eddie Redmayne több mint kellemes meglepetés!

A musicalek világában otthonosan mozgók nem lepődnek majd meg Samatha Barks láttán, hiszen az ifjú énekesnő már a musical 25. évfordulós nagykoncertjén is hibátlanul alakította Éponine-t. Colm Wilkinson a püspök szerepében tűnik fel, az apró jutalomjáték méltó tisztelgés a musicalek ír nagy öregje előtt, aki a West Enden és a Broadway-n is bámulatos sikert ért el Jean Valjeanként.

S hogy mit tud a film? Nos, a kezdéskor látható számítógépes animációnál nagyon kilóg a lóláb, de ezt leszámítva a történetmesélés, a 19. századi francia miliő úgy kel életre a jelmezekkel, épületekkel, sminkkel és mellékszereplőkkel, hogy az ember szinte érzi a mélyszegénység bűzét, a forradalom hevét, melyben a kórust formáló háttérszereplőknek is komoly, mégis magától értetődő szerepe van. Tom Hooper rendező ugyanis profin vitte vászonra azt a valójában életszerűen helyzetet, hogy hősei énekelve beszélnek. Igaz, Javert utolsó képsorai suták, s a film befejezése is kissé döcögős, ám a zene káprázatos, a történet jól összefogott, s a többszöri katarzis sem marad el. Felemelő mozi felnőtteknek.

Balajti Péter

2012. 12. 18. 18:13