Letisztult, elegáns borító: aranyszínű keretben az énekesnő fekete-fehér fotója, neve aranyos betűkkel a papírtok elején, belül a korong mellett egy 28 oldalas füzet fotókkal és a lemez dalainak szövegeivel. A külcsín alapján az ember emelkedett, ugyanakkor a dívát ért sorscsapások miatt egyúttal mély, személyes hangvételű anyagot vár, ám valami sokkal jobbat és izgalmasabbat kap.

Céline Dion sorrendben tizenötödik francia nyelvű albuma gitárpengetős nyitódalának erőssége pusztán abban rejlik, hogy újszerűen hat a művésznő repertoárjában, s bár nem egy emlékezetes darab, tökéletesen ráhangolja az embert a nagylemezre. Ráadásul az utána következő, húros hangszerekben gazdag L'étoile mindent visz: első hallásra slágergyanús, refrénjében erőteljes, energikus, igazi koncert kedvenc válhat belőle. (A szerzőnégyes másik nagy dobása a lemezen a Les yeux au ciel, mely egyenesen egy Avicii vagy Kygo remixért kiabál!) Az énekesnő védjegyét jelentő nagyívű, középtempós szerzemények újabb darabjára sem kell sokat várni: a lemez harmadik tétele, a Ma faille tovább öregbíti Céline hírnevét.
A kislemezen is napvilágot látott, tipikus francia dallamjegyekkel operáló címadó tétel érdekessége – azon túl, hogy minél többször hallja az ember, annál jobban magával ragadja –, hogy az énekesnő képes benne nevetve énekelni, s a tétel szinte bármely érzelmes gall moziban megállná a helyét főcímdalként.

Akusztikus helyett elektromos gitárral indít a kifejezetten kellemes Je nous veux, melyben a visszafogott kezdést követően egyre nagyobb szerep jut a mindent elsöprő érzelmeknek.
Nem csak a nyelv miatt, bizony a dallamvilága és a hangszerelése, no meg Céline előadásmódja miatt is simán beleillik a Si c'était à refaire Gérard Presgurvic hazánkban is nagy sikert aratott munkájába, a Rómeó és Júlia – Szerelem a gyűlölet ellen című musicalbe. A másik nagy meglepetés az ünnepelt kanadai szerző, Robert Charlebois 45 évvel ezelőtti sikere, az Ordinaire, mely új értelmet nyer az énekesnő gazdag zenei kísérettel megtámogatott interpretálásában. Nem csoda, hogy e felvétel a címadó tétel mellett bekerült az énekesnő 2016-os nyári turnéjának dallistájába.

R'n'B-s alappal hoz további színt a lemez palettájára a Tu sauras, melyből szintén nem hiányzik a gitár, míg a Toutes ces choses megtöri a második tétel óta tartó slágeres ívet. A némi ír hatást is felvonultató Le bonheur en face szerencsére szépít, s bár hangulatával és hangszerelésével is kilóg a sorból a lemezt záró À la plus haute branche, egy rossz szavunk sem lehet rá. Ahogy a lemezre sem!

Félre a nyelvvel kapcsolatos előítéletekkel, ehhez az albumoz nem illik az angol, sőt! Olyannyira így kell szólnia, hogy Céline Dion 15. franciául énekelt sorlemeze bizony megérdemli az ötös alát!

Tracklista:
1. Plus qu'ailleurs
2. L'étoile
3. Ma faille
4. Encore un soir
5. Je nous veux
6. Les yeux au ciel
7. Si c'était à refaire
8. Ordinaire
9. Tu sauras
10. Toutes ces choses
11. Le bonheur en face
12. À la plus haute branche

Balajti Péter

2016. 10. 12. 7:40