Egyértelmű volt, hogy Edvinnek karriert kell csinálnia. Kicsivel később agyafúrt módszerekkel próbált kibújni az egyébként jó szándékú kényszer alól – magnószalagra vette hegedűgyakorlatait, majd berakta a kazettát, és a szabadban csavargott, míg a szülők fiuk igyekezetével megelégedetten, a nagyszobában ültek. De semmi nem segített – zenészi körökben fantasztikus tehetségéről beszéltek és Edvin már 9 évesen elindult a világba tanulni. Elnyert egy tehetséges gyerekeknek szóló ösztöndíjat a moszkvai zeneművészeti főiskolára, ahol az iskola zárdájában kellett laknia. Edvin már akkor igen csinos fiúcska volt. Kifutók és partyk állandó vendége lett nem csak Moszkvában, hanem a világ legjobb tanárainál végzett további zenei tanulmányai közben hamarosan Bécsben, Londonban, Budapesten, sőt még New Yorkban is. New York lenyűgözte őt – a Guilliard School-beli tanulmányai során kellett először igazán megerőltetnie magát, mert nagy volt a konkurencia. Egyébként minden az ölébe hullott. Egészen fiatal korában kezd el különböző zenekarokkal turnézni. A bécsi Konzerthaus, a Berlini Filharmonikusok, sőt a Carnegie Hall színpadán is állt – ez utóbbin elcsodálkozott, mert az ottani nézőközönség nagyon lazán vette a színpadon történteket – olyan volt, mint egy pályaudvar: az emberek lökdösődtek, édességeket ropogtattak és néha még egy-egy mobiltelefon is megcsörrent. Edvin napjai tehát végnélküli gyakorlásból, kadenciákból, triolákból álltak, ezenkívül utazás egyik városból a másikba, esténként koncertek. De éjszaka Edvin Marton raver-ré változott: A különböző városokban hajszolta a klubok groove-os ritmusvilágát. Ez nem maradt következmény nélkül. Bármennyire szerette Edvin a klasszikus zenét a maga csodálatos szerzeményeivel – és mai is szereti – valami egyénit akart alkotni. Ki akarta magát próbálni. Elektronikus, digitális zenét akart csinálni. Egészen biztos, ha Mozart ebben a korban élne, ő is pont így komponálna. Nemcsak a zene Edvin Marton életének nagy szenvedélye – szereti a nőket is. Hogy szőke vagy barna – ezt nem határozta meg. De legyenek jókedvűek és élénkek, és tudjanak érdekesen mesélni. A CD-jén megtalálható dalok közül sokat egy nővel kapcsol össze, de csak sejtelmesen mosolyog, ha az ember valami pontosabbat akarna a hölgyről megtudni. A hallgató fantáziájára bízza, hogy a dallam egyes részleteihez odaképzelje a megfelelő asszonyt.

Jónap Tamás

2003. 03. 10.