A babonásnak nehezen nevezhető Céline Dion (akinek neve az angol nyelvű kiadványain általában Celine Dionként jelenik meg) 13 új dalban a nőkről énekel, a szebbik nem köréből kikerült tollforgatók gondolatait továbbítva – elsősorban nőknek. Szinte kivétel nélkül a kortárs francia-kanadai irodalom (főként feminista elveket valló) képviselői sorakoznak itt: a többszörösen kitűntetett Lisa Payette és Nina Bouraoui, a romantikus irodalom díjzáporban részesített nagyasszonya, Marie Laberge, s nem mehetünk el szó nélkül a az újságírástól sem idegenkedő Denise Bombardier, illetve a sokoldalú Françoise Dorin mellett sem. (Utóbbi kapcsán érdemes megemlíteni a két, hangulatában, témájában és bizonyos szempontból szövegében is összetartozó A cause és On s’est aimé à cause című darabokat, melyek közül az előbbi tempós, jól táncolható, míg a másik lírai, meghitt zenei köntöst kapott a énekesnő új albumán.) S akkor ott van még az igazi kakukktojás: a XIX. századi novellista, George Sand! Az 1800-as években élt írónő, aki Aurore Dupin néven látta meg a napvilágot, s két leghíresebb szerelme, a zeneszerző Chopin és az író Musset volt. Utóbbinak írt egyik leveléből született szavalással induló dal a kanadai énekesnő új albumán.
A 13 tételes korong zenéjéért főként az egykori, kevéssé ismert Canada nevű formáció tagjai közül Erick Benzi és Jacques Veneruso felelt, akik nem először dolgoznak együtt Céline-nel, de komoly szerep jutott annak a David Gategno-nak is, aki korábban Tina Arena és Julio Iglesias nagylemezei körül is bábáskodott.
A D’elles-t beharangozó első kislemez lett végül az albumindító darab is, s a modern musicalekre jellemző hangszereléssel és dallamvezetéssel bíró Et s’il n’en restait qu’une (je serais celle-là) tökéletes választásnak bizonyult: a dal a Francia Kislemez Lista első helyén végzett, de Belgiumban és Quebec-ben is jól szerepelt – a világ többi pontján feltehetően a francia nyelv miatt került hátrányba.
A modern musicalek zenei világa egyébként a lemez számos tételében érezhető, így a videóklippel megtámogatott Immensité esetében is. Kifejezetten izgalmas a szerelemre visszatekintő, tartalmában nosztalgikus hangvételű A cause, melynek friss, tempós és energikus zenéje különleges ellentétben áll egymással. A gitárpengetéssel keveredő finom harmonikahangot váltó vonósok meghitt alapot adnak az intim Je cherche l’ombre vallomásának. A Les Paradis, a Femme comme chacune és a Le temps qui compte a 2002-es A New Day Has Come-ra jellemző gitár-pop hangulatot idézi, míg a La Diva a harminc éve lehunyt világhírű operaénekesnő, Maria Callas hangjával indít és zár – hiszen őt idézi meg a dal szövege is.
A lemez első felére jellemző nagyszerűség szép lassan áttér a jól bevált zenei recepteknek megfelelően kikevert dalokhoz, s egy-két feledhető darab is kerül a csokorba – pl. a Si j’étais quelqu’un –, ennek ellenére a D’elles nem csak szép, de jó lemez is!
A 24 perces DVD, mely az adathordozó részen is piros színű, mint a CD, sztereó hanggal és letterbox képpel bír – utóbbi tény a szélesvásznú képmegjelenítővel rendelkezőnek okozhat bosszúságot. Mivel manapság már szinte csak ilyen képarányú megjelenítőket lehet kapni, ez elég komoly figyelmetlenség volt a készítők részéről. Szintén feketepont jár a D’elles című nagylemezhez eddig leforgatott két videóklip hiányáért is. S most lássuk, mit tud a szűk félórás dokumentumfilm!
Sokat nem kell bajlódnunk a felirat-beállításokkal, mert semmilyen felirat nem választható, így a franciául értők örülhetnek igazán, akik kedvéért az egyszer-kétszer elhangzó angol mondatok kaptak fordítást… Láthatjuk Céline Diont a stúdióban, hangfelvétel közben és után, a stábnak pizzával kedveskedő férjet, beleshetünk a New York-i Waldorf-Astoria Hotelben tartott fotózásra, melynek képeit a digipack csomagolás második, 24 oldalas füzetecskéjében találjuk – az első füzet a dalszövegeket, a tollforgatók karikatúráját és egy-egy személyes megjegyzést tartalmaznak. A DVD-n található doksi segítségével bekukkanthatunk az Et s’il n’en restait qu’une (je serais celle-là) klip forgatásába, s utóbbi kapcsán kiderül, milyen rezzenéstelen arccal playbackkelni, miközben a rendező utasításokat kiabál. Csoda, ha a művésznő bakizik?!
A több országban listavezető CD-re nem igazán lehet panaszunk, a DVD-ből viszont sokkal többet is ki lehetett volna hozni!

****

CD
1. Et s’il n’en restait qu’une (je serais celle-là)
2. Immensité
3. A cause
4. Je cherche l’ombre
5. Les paradis
6. La diva
7. Femme comme chacune
8. Si j’étais quelqu’un
9. Je ne suis pas celle
10. Le temps qui compte
11. Lettre de George Sand à Alfred de Musset
12. On s’est aimé à cause
13. Berceuse

DVD
Céline parle D’elle(s)
(letterbox 16:9, sztereó)

Balajti Péter

2007. 07. 06.