Három év szünet után új albummal rukkolt elő Robbie Williams, melyhez különleges körítést pakolt: őszi londoni koncertjét mintegy kétszáz moziban közvetítették élőben, a Reality Killed The Video Star nagylemez tartalmának jelentős része itt debütált. Talán ennek is köszönhető, hogy jóval visszafogottabb bulit kapott a nagyérdemű, mint amit az egykori Take That-tagtól megszokhatott. Az angol fenegyerek ugyanis azzal a Trevor Horn producerrel tért vissza, akit Angliában háromszor választottak az év producerének, és aki a Seal-féle A Kiss From A Rose-ért Grammy-díjat kapott.
A Reality Killed The Video Star – Deluxe Edition-jét vizsgáltuk, melynek már a keménytáblás könyvet idéző, dalszövegekkel és fotókkal megpakolt tokja dicséretet érdemel. Lássuk-halljuk a többit!

Egyre érettebb vagy csak igazán szerelmes Robbie Williams, de kétségtelen: legcsodálatosabb szerzeményeit igyekszik felülmúlni új nagylemezén. Már a szájharmonikás-madárcsicsergős felütésű, zongora- és vonósalapú, reggeli ébresztőnek is kitűnő lemezindító Morning Sun elbűvölően magával ragadó, de a shoo-wop-vokálos You Know Me is első hallásra a kedvencek közé kerülhet. Szintén fülbemászó a vallomásszerű, szójátékos Blasphemy, melyet a régi szerzőtárssal, Guy Chambers-szel közösen írt az egykori fenegyerek. Ha ehhez még hozzávesszük a melankolikus DeCeptacon-t is, akkor garantáltak a sóvárgó tekintetű lányok és az öngyújtót lengető, hozzájuk húzódó fiúk egy esetleges új turnén.

A tempósabb darabok közül az első kislemezként megismert Bodies már bizonyított, a Last Days Of Disco-n és a Starstruckon viszont érezhető némi Pet Shop Boys-hatás – hiába, a szintipop-duóval mind Robbie, mind a lemez producere, Trevor Horn dolgozott korábban. A nyolcvanas évek futuro-diszkó-kísérlete, a Difficult For Weirdos viszont éppolyan felesleges ebbe a csomagba, mint az egyperces musical-kikacsintás, a Somewhere és a kifejezetten nyálas Superblind. Míg a nyersen lendületes, fúvósokkal megtámogatott Do You Mind inkább erőltetettnek tűnik Robbie-tól, addig a Won’t Do That – szintén nagyzenekari támogatással – hibátlannak mondható.

A pofás, keménytáblás, lapozgatható tokba a CD mellett egy DVD-nek is jutott hely, de ez a korong komolyabb örömre sajnos nem ad okot. Annak tükrében, hogy a kiadás előtt elkészült a Bodies videoklipje és lement egy kilencven perces show – amiből simán beválogathattak volna néhány dalt – mindössze egy húszperces, anamorfikus szélesvásznú képpel és sztereó hanggal rögzített doksit kapunk. Ez ráadásul nem is a zenei munkálatokba enged bepillantani, hanem a visszatérés kapcsán megtervezett fotózásba. Ennél még a CD-lemezen található internetkulccsal is többre megyünk: nem csak azért, mert (borító)fotózásról szóló kisfilm ott is szerepel, de letölthetjük a Bodies jól sikerült, feszes tempójú Cahill remixét is mp3-formátumban. Sőt, a fényképünket feltöltve részesei lehetünk annak a nagy képnek, melyet rajongók portréiból állítanak össze a világhálón.

A borítón pózoló vagány motoros sebes tempóját hiába keressük a CD-n: lírát és magával ragadó lendülettel vegyítenek a korongon uralkodó tételek, melyeket csak itt-ott zavarnak meg az elektronikával átitatott darabok. Robbie Williams egy rakás remek dallal, és egy jóval kisebb kupacnyi felesleges szerzeménnyel tért vissza. Turnéról egyelőre nincs hír, de a friss nóták többsége jó eséllyel pályázik az Angels helyére az esküvői és temetési slágerlistákon.

Tracklista
CD
1. Morning Sun
2. Bodies
3. You Know Me
4. Blasphemy
5. Do You Mind
6. Last Days Of Disco
7. Somewhere
8. DeCeptacon
9. Starstruck
10. Difficult For Weirdos
11. Superblind
12. Won’t Do That
13. Morning Sun Reprise
+
CD-kulccsal elérhető internetes extrák:
Videófilm a borító-fotózásról
Bodies – Cahill remix
Saját fotó feltöltése a rajongók falára

DVD
Shoot The Video Star – dokumentumfilm a fotózásról

Balajti Péter

2009. 12. 07.