A formáció magját a régmúltban szórták el, repertoárját a gazdag magyar népdalkincs szolgáltatja. 2009-ben borult először virágba. Azóta folyamatosan virágzik.

A miskolci triót Zsófi mellett Farkas Péter (dob, billentyűs és ütőhangszerek, vokál) és Gál Lajos (gitárok, citera, vokál) alkotja. Az együttes megalapításának ötlete Péter fejéből pattant ki. Annyira megérintette a népdalok világa, hogy úgy döntött, átülteti őket modern, elektronikus környezetbe. Először virtuális zenekar létrehozásában és látványos színpadi show-ban gondolkozott. 2005 nyarán azonban megváltoztatta elképzelését, miután egy miskolci dzsesszklubban meghallotta Zsófit énekelni. Elvarázsolta az előadásmódja, színpadi megjelenése és kisugárzása, így terveiben a virtuálist hús-vér együttesre cserélte. 2006 nyarára elkészültek az első felvételek. Két év múlva Péter felkérte Lajost, hogy csatlakozzon hozzájuk. A kilencvenes években zenéltek már együtt Miskolc meghatározó formációjában, Az Eső zenekarban. „Ahogy megszólalt az első dal, libabőrös lettem. Aztán jött a második és a harmadik, s a borzongás folytatódott. Ritkán van rám zene ilyen hatással. Peti zenei ötletei nagyon tetszettek, és Zsófi hangja lenyűgözött. Népdalaink feldolgozása ebben a környezetben teljesen rabul ejtett. Nem sokat gondolkodtam a felkérésen, igent mondtam” – nyilatkozta Lajos a demo CD-ről. A kreatív gitárjátéka nagyszerűen kiegészíti a Holdviola elektronikus zenéjét. Aztán csatlakozott hozzájuk a Szinvavölgyi Néptáncműhely. Maródi Attilának és Kiss Anitának köszönhetően megszülettek a koreográfiák. A csapat előadásai a zene, a tánc, a színház és a film ötvözete. Néptáncosok, színpadi díszletek és egyéb vizuális elemek gazdagítják a műsort.

A Holdviola első nagylemezének munkálatai 2009 tavaszán kezdődtek. A Madárka című CD 12+1 felvétellel (a plusz egy az Intro) az év utolsó napjaiban került a boltokba, és 2010 legelején a magyarországi albumeladási lista csúcsán debütált. Ez a várakozásnak megfelelően alakult, s nem azért, mert karácsony után jócskán visszaesik a hanghordozók forgalma, hanem azért, mert a trió akkor már nagy népszerűségnek örvendett a slágerré vált Bánat utca című dal kapcsán. Az együttes tavaly februárban fellépett a Fonogram – Magyar Zenei Díj-gálán, ahol idén Az év felfedezettje kategóriában már díjazott volt.

A formáció a népdalokat elektrofolk stílusban adja elő. A gitáralapú elektronikus zenéjében fellelhetőek a pop, a rock és egyéb zenei elemek is. A terület egyébként korántsem veszélytelen. A népdal az egyszerű ember őszinte gondolata. Nem könnyű átdolgozni, megtalálni a megfelelő köntöst. A Holdviolának szerencsére sikerült. Az átdolgozások nélkülözik az autentikus zenei megoldásokat, a népdalok mégis megőrzik természetes hangulatukat.

A trió második nagylemeze Vándorfecske címmel tavaly, ismét az év utolsó napjaiban jelent meg. Az elsővel összehasonlítva változatosabb, amihez hozzájárulnak a közreműködők. Az Én az éjjel nem aludtam egy órát című felvételt Szabó Enikő énekli (Sebestyén Mártáéhoz hasonló hangon), a Ha te tudnád című pedig a Herczku Ágnes és Nikola Parov duó közreműködésével készült. A 11+1 dal mindegyike, a zene és az ének egyaránt lelket simogató. A szerkesztés is kiváló, a slágeresebb hangzású szerzeményeket igényesebb darabok egészítik ki.

A hűvös, árnyas szurdokerdőkben előforduló erdei holdviola védett növény. A Holdviola eszmei értéke anyagiakban nem kifejezhető. A tevékenysége most még természetesnek, hétköznapinak tűnik, így bizonyára csak évek múltán tudatosítjuk, hogy mennyit tett a magyar népdalkincs megőrzéséért. Javarészt a triónak köszönhetően mostanában nem kell azon aggódni, hogy a generációkon keresztül fennmaradt népdalaink csak az általános iskola zenei nevelés óráin élnek, esetleg elvesznek. Persze azért vannak olyanok, amelyek az évek során feledésbe merültek. Ezeket a következő albumokon újjá lehet éleszteni. Sok sikert hozzá! (Új Szó – Szalon)

Puha József

2011. 05. 20. 12:55