Két és fél év telt el Lady GaGa gigasikert elért bemutatkozó albuma és második sorlemezének megjelenése között. Igaz, időközben egy sikeres EP-t és egy remixkorongot is piacra dobott a botrányhősnő, ismervén a receptet: addig üsd a vasat, amíg, meleg!

A kérdés persze adott: vajon egy olyan időszakban, amikor a zenei világ az egyslágeres, gyorsan cserélődő előadóknak kedvez, az új felfedezettekhez képest állócsillagnak, hivatkozási alapnak számító előadó vajon meddig maradhat a csúcson?

Az idén megjelent Born This Way a profi marketing által kiéheztetett rajongóknak köszönhetően az összes fontosabb ország slágerlistáját sikerrel vette be, a még februárban kiadott címadó tétel szintúgy tarolt, és majd’ mindenhol legalább dobogós szintig vitte. Ám a folytatásnak szánt Judas – meglepő módon – kevésbé jól szerepelt, így nem csoda, hogy alig egy hónappal később a The Edge of Glory is kislemezre került, sőt, a biztonság kedvéért a Hair című dalt is versenybe küldték a rádióknál.

Tény, hogy GaGa számos slágergyárosának kötött útilaput a talpára, repült a Paparazzi társszerzője Rob Fusari, az Eh, eh (Nothing Else I Can Say) jegyzője, Martin Kierszbaum, s a Poker Face-t, az Alejandrót és a Bad Romance-t jegyző RedOne művésznév mögé bújó Nadir Khayat sem kapott ezúttal főszerepet, az új album tizennégy szerzeménye közül négy viseli csak magán a kézjegyét. Komoly bizalmat szavazott viszont a The Fame Monster EP-n található Dance In The Dark társszerzőjének, a mexikói Fernando Garibay-nek, aki hét tételben is közreműködhetett.
Mindez rányomja a bélyegét a lemezre, ami kétségtelenül jól táncolható dalokat és fülbemászó dallamokat vonultat fel (elég csak a Marry The Night című nyitótételre, az Americanóra, a Hairre vagy a Heavy Metal Loverre gondolni), bár az összkép kevésbé változatos, mint korábban. Ezeken próbál javítani a középtempós Bloody Mary, és a stúdióelektronika helyett színpadi hangszerekre fókuszáló, nagy valószínűséggel koncert-kedvencnek szánt Yoü And I.

Néhány esetben például a Highway Unicorn (Road To Love) esetében érezni, hogy csak az ütős refrénre törekedtek, a dal többi részére már nem fordítottak kellő figyelmet. A korábbiakhoz képest meglepően sok helyen csendül fel elektromos gitár, így például a többi tételnél gyengébb Bad Kids-ben, vagy a hatásos verzéjű, ám refrénben nem túl átütő erejű Electric Chapelben. Vagy ott vannak az egyébként igen jól sikerült, bár kissé elnyújtott játékidejű Hair és a The Edge of Glory című szerzemények: mindkettőt szaxofon színesíti, amit egyébként nem akárki, Bruce Springsteen napokban elhunyt szaxisa, Clarence „The Big Man” Clemons fújt.

Szót kell még ejteni az ihletkölcsönzésről. A Yoü and I-ban a Queen We Will Rock You üteme köszön vissza (ezt fel is tüntetik a szerzőkreditben), de például a címadó Born This Way Madonna Express Yourselfjét idézi meg, a The Edge of Glory P!nk Leave Me Alone-ját juttathatja az ember eszébe, a Highway Unicorn (Road To Love)-ban pedig egy korábbi slágeréből, a Poker Face-ből merít ötletet GaGa.

A 14 tételt plusz a címadó dal korrekt remixét felvonultató lemezen egyébként szinte minden botrányesélyes ziccer megtalálható: a politikát és a szexet keverő, zene tekintetében a kísérletezős kategóriába sorolható Goverment Hookertől a vallási határokat feszegető, slágeres Judas-on át az azonos neműek szerelmét éltető, a 16. Budapest Pride-on is játszott, bulihangulatú Americanóig vagy a címében (is) németül szitkozódó, egyébként felejthető Scheiße-ig széles a kínálat.

Kifejezetten sláger- és táncorientált Lady GaGa új anyaga, melyet inkább a gondosan dúdolhatóvá komponált refrének jellemeznek, mint a sokszínűségre való törekvés. Mélypont a Government Hooker, a Scheiße, a Bad Kids, jó pont jár viszont a dalok többségéért, így a Judasért, az Americanóért, a Marry The Nightért, a Hairért, a Heavy Metal Loverért, a The Edge of Glory-ért, s azért, hogy a borítóban az összes dalszöveg helyet kapott. (Nem mintha ezúttal túl komplikált szövegű refrének készültek volna.) Ötös, kétszer aláhúzva…

Tracklista:
1. Marry The Night
2. Born This Way
3. Government Hooker
4. Judas
5. Americano
6. Hair
7. Scheiße
8. Bloody Mary
9. Bad Kids
10. Highway Unicorn (Road To Love)
11. Heavy Metal Lover
12. Electric Chapel
13. Yoü And I
14. The Edge of Glory
Bonus Track:
15. Born This Way (Jost & Naaf Remix)

Balajti Péter

2011. 06. 20. 15:33